Beküldte Raya deBonel -
Most már asszem, minden oldalról letesztelték az angoltudásomat. Van általános és szakmai felsőm, szakfordító- és nemsokára tolmácsdiplomám, és most már TOEFL-vizsgám is lesz.
Elég vicces volt, legalábbis az eleje. Mindjárt elvigyorodtam, amikor a Faithless "One step too far" című száma szólalt meg liftzene gyanánt. Aztán kiderült, hogy a gyülekezés alatt az úri közönség rádiót hallgat, és volt még egy rövid interjú Sister Bliss-szel. Alig hittem el, hogy a nevünket tényleg mátrix formájában kell megadni. Minden karakter alatt ott volt az egész abc, és be kellett satírozni a megfelelőt. Ez a motívum egyébként az egész teszten végigvonult: az összes választ nem beikszelni, kipipálni vagy bekarikázni kellett, hanem besatírozni. Itt már mindjárt igaza van Cayo Sastre tanár úrnak, aki még a valladolidi egyetemen kesergett arról, hogy kezdetben vala a kollokvium, aztán az írásbeli vizsga, aztán a teszt, aztán már az is számítógépen, hogy a tanárnak lehetőleg semmit ne kelljen csinálni az ötezer hallgató eredményeivel.
Nem volt amúgy nehéz, csak figyelni kellett, mert mindent egyszerre mondtak el, nem volt viszont ausztrál akcentus, háttérzaj, hadarás, ilyesmi. Meg fura volt ceruzával írni. Kíváncsi leszek, mikor fordul elő velem ismét.
Azt tűztem ki magamnak, hogy 677-ből 600 (ennyi kell a doktori képzéshez) pontot szeretnék elérni. Két hét múlva kiderül.
Amúgy az egész épület csak úgy sugározza magából a felsőbbrendűséget. Az a fajta hely, ahol a gyengébb idegzetűek mindjárt belépéskor sikítófrászt kapnak és hajlamosak elmenekülni "melyik gyenge pillanatomban döntöttem úgy, hogy ide jelentkezem???" felkiáltással. Kényelmes székek, diszkrét katedra, fog a whiteboardon a toll... Tapasztalatból tudom, hogy ez még költségtérítéses képzésen sem evidencia. Lyuly.
Mindenesetre eldöntöttem, hogy évente 3 millát ez nekem minden csillogásával együtt sem ér meg, úgyhogy csak akkor járom ki, ha ösztöndíjat is adnak. Happy go lucky, végül is még összejöhet.