Beküldte Raya deBonel -
Az én szakmámban elég ciki, ha valaki csak akkor tud teljesíteni, ha érzi a bizalmat és a támogató légkört a hallgatóság részéről, de úgy tűnik, ez van.
Ennek ellenére ma egész tűrhető voltam a kabinban, bár előtte már sikerült beégnem "A" franciatolmács előtt. Ketten jöttünk órára, a másik lány körülbelül negyedik generációs bölcsész, családilag éltek Amerikában, ő egy évet Franciaországban, el lehet képzelni a kiejtését az enyémhez képest. Ja és "A" tanár urat a hölgy nagypapája tanította az egyetemen. Ezzel a háttérrel érthetőbbé válik ez a megjegyzés:
- Mi egy speciális közegben mozgunk itt Budapesten, ráadásul a családban mindenki beszél két-három nyelvet maguknál is, ugye? - kérdezi ezt tőlem.
Öhm. Hát, valamennyire mindenki vartyog legalább oroszul vagy ilyesmi, de azért aki ismeri őket, az tudja, hogy nem lehetne egyértelműen finomlelkű bölcsészcsaládnak nevezni minket, még ha y-ra végződik is a nevünk.
- Hát, angolul tudnak, tényleg - mondta Maitai, és büszke volt jól sikerült értelmiségi-álarcára. Jajj.