Beküldte Raya deBonel -
Kezdek hozzászokni, hogy az emberek kábé olyan stílusban beszélnek hozzám, hogy "normalmente no les interesa, se les puede decir whatever, pero hay que odafigyelni...", azért igyekszem általában magyarul megnyilvánulni.
A kedvenc poénom ma este az volt, amikor S. úr így vezetett fel valami sztorit: "Voltam egy rendezvényen, nem résztvevőként..." HANEM? (Mások szerint ez nem vicces.)
Teljesen váratlanul megjelent Mystigri, és mint olyankor rendesen, hát inni kellett. Amíg haza nem értünk Fefével (elhoztam, hátha megijed a wifi és működésbe kezd), észre se vettem, mennyire be vagyok csípve. Milyen jót röhögtem például azon, hogy "A háromkirályok mirhát és turhát hoztak a Kisjézusnak".
A következő snittnél már a kocsiban ülünk, hatan, és amikor civilizált úrilány módjára felvisítottam, hogy "Ez miért jön szembe?", az elnök úr jólnevelten válaszolt: "forgalomtechnikai szempontból átépítették a Kiskörutat", Fefe pedig hozzátette: "kurvára feltúrták ezt a sz@rt itt". Hozzátenném, hogy közben akkora pelyhekben zuhogott a hó, hogy bántam volna, ha nem vagyok az utcán. Persze ez így is csak áttételesen sikerült. Na de képtelen lennék haragudni valakire, akinek feküdtem az ölében. Ha valaki gyomorszájon vágott egy hógolyóval, az már egész más eset. (Március 3-án, b@szod. Tíz éve, pont tíz éve.)
A két snitt között pedig nagy kibeszélések zajlottak sörök, koktélok és vastag, tömzsi fallikus szimbólumok (na jó, hamutartók. az elnök úr szerint az is henger) fölött. Fogalmam nincs, hogy fogok holnap felkelni, de már ezért is megérte.