Beküldte Raya deBonel -
Vettem két tábla hennát, láttam az Atomiumot, felismerésre utaló zavart felcsillanást láttam a magyar kabin vezetőjének szemében, ittam sört, ettem sült krumplit az Antoine-ban... egy csomó megvalósult álom volt ez a pár nap.
Mindjárt ahogy kiléptem a metróból, ez tárult elém. Egy míves lámpavas, a távolban egy katedrális sziluettje, szelíd rózsaszín ég, és... egy csigaárus bódé.
Ez Brüsszel.
Ahhoz képest, hogy a Sleep Well hostelben aludtam, három elég hangos amerikai lány volt a szobatársam. Az éjszaka közepén, azt hiszem, azzal a szándékkal, hogy rájuk szóljak, lendületesen felültem az ágyban. Körülbelül olyan hatással lehettem rájuk, mint egy váratlanul felbukkanó víziszörny, mert ezután lecsendesedtek.
Másnap reggel átcaplattam leendő közös szállásunkra, és közben olyan gondolatokkal szórakoztattam magam, mint "money can't buy me love":
A "Finance" előtt ugyanis ez a szobor áll.
A hotelben négy tökegyforma (bocs) fekete portásbácsi váltogatta egymást, nekem legalábbis nem sikerült megkülönböztetni őket. Mivel időközben hétszemélyesre szűkült a kontingens, egy négy- és egy háromágyas szobát kaptunk. Ez még nem is lett volna baj, csakhogy annak alátámasztására, hogy mégis ki kelljen fizetnünk a kétszer 4 helyet, délutánra betoltak hozzánk még egy ágyat. Ezáltal a szoba 20 centis folyosókkal tagolt ágytengerré változott.
A sikeres megérkezésre inni kell! Lindeman's Kriek a Jeu de Balle téri bolhapiacon.
Konkrétan szerintem felszámoltak egy kémiaszertárt.
Ez a bolhapiacozás a teljes frankofón kultúrkörben őrületesen népszerű. Amikor francia lakberendező műsorokat fordítottam, szinte minden egyedi külsejű tárgyról kiderült, hogy "brocante"-ról származik. Ellentétben a mi lomtalanításunkkal, nincs szétturkálás, stipi-stopi: azé az áru, aki megfizeti. Persze alkudni kötelező.
Én szert tettem egy nyulat formázó ezüstgyűrűre. Láthatóan baknyúlra. Hogy melyik elmebeteg ékszerész készített ilyet? És találtam egy klassz gyöngyös boltot is, alig bírtam választani.
Többrendbeli ezüsttárgybeszerzés után a királyi palota felé vettük az irányt. Közben persze megint becsúszott egy sörözés az Igazságügyi Palota alatti téren, és, mivel rangon alulinak tartottuk, hogy lifttel menjünk a palota elé, jó nagy kerülővel végül gyalog értünk fel ugyanoda. A fáradalmakat a királyi palota előtti parkban pihentük ki, sörrel és croque monsieurrel (részemről ananászossal). Eleinte nem is tulajdonítottunk különösebb jelentőséget az asztalon mászkálló helyes, kékeszöld bogárkáknak, aztán amikor láttam, hogy csúnyán összepettyezték sokat próbált bőrkabátomat, felsejlett előttem, amit nemrég olvastam a hangyákról.
"TETVEK!!!" - kiáltottam fel. Asztaltársaim értetlenül néztek rám, éppen semmi olyasmit nem taglaltak, ami ilyen heves indulatokat válthatott volna ki belőlem. Amikor ezután valaki elkezdte blattolni a prospektusszöveget, és kiderült, hogy ez régen a király vadászterülete volt, már csak a labdát kellett feldobni ("Mire vadásztak itt?") az elegáns lecsapáshoz ("Tetűre").
A magyar elnökség örvén Brüsszel tele van információs táblákkal, ami jeles fiainkkal hivatott megismertetni a külföldieket. Ezért találkozhatott egyikünk olyan hollanddal, aki magabiztosan idézte "Márái"-t.
Az éves turistaidény kellős közepén lévén mindenhol vásárokba botlottunk.
Ezek tolltartók, olyan elmés feliratokkal, mint "a cseresznyét szárával kell szedni", "szeretlek" és "nem szeretlek". Voltak olyanok is, melyeknek a belseje mintegy felelgetett a külsőnek, olyasformán, hogy "ha ágyba kéred a reggelit... aludj a konyhában", vagy "I dress to kill... and I cook the same way".
A társaság ugyan összesen hat nyelven tudott, mégis a francia bizonyult a legértékesebbnek. Bár ebben én sem vagyok illetékes, a nem franciások kitartóan próbálták elsajátítani a "Grand Place" kiejtését. Végül inkább maradtunk a holland "Grote Markt" elnevezésben (ezt úgyse tudta egyikünk se helyesen ejteni), vagy egyszerűen GP-nek hívtuk.
Mikor legutóbb jártam itt, esett az eső, és... pontosan ugyanennyi ember volt.
Persze most is megvoltak a kötelező körök, de amikor a Manneken Pist magyarnak öltöztették, sajnos pont be voltunk zárva a kabinokba, úgyhogy arról nem tudok referálni. A nemi egyenlőség jegyében viszont bemutatnám a velem kb. egyidős Jeanneke Pist, akit szintén az emancipáció jegyében egy mellékutcában rácsok mögé zártak.
Amúgy nem olyan rossz hely az, egy zsákutcán belül található a Delirium söröző (2400 féle üveges sör), a Floris abszintbár, meg néhány olyan hely, ahol például csapolják a kókuszos Mongozót.
Egy kimondottan félresikerült Mannekent viszont nem állok meg:
Ennek nem a hátuljából kéne inkább folynia?