Beküldte Raya deBonel -
Ma olyan private universe típusú álmom volt. Kár, hogy Bert ébresztett belőle, mert ha megkapom még azt az egy percet, ami az ébresztőóra megszólalásáig hátravolt, talán eljutok a végére.
Egy régiség- (ócskaság) boltban voltunk, többen, Desirée-re emlékszem konkrétan, de kicsit olyan volt, mint a Mélypont: poros vitrinek, még egy ágy is volt valahonnan. Én éppen egy teljes menetfelszerelést göngyöltem a Jack Sparrow-s ágyneműmbe. Kérdezte valaki, hogy ezt miért csinálom, de jól nem mondtam el, vagyis azt mondtam, "majd elmondom". Pedig tudtam, hogy nekem 600 mérföldet kell a tengeren sodródnom, mire innen hazaérek. A többiek közelebb laktak, nekik könnyebb volt.
Nem csak limlomokat árultak azért. Volt például abból az aranyszemcsékkel teleszórt holland likőrből (álmomban sch-val kezdődött a neve és volt benne két o, talán ez leképezi a holland nyelvről alkotott sztereotípiáimat), amire Teebee izzított rá, de sajnos nem terjedt át Brüsszelre, legalábbis én ott nem láttam. Főleg az az érzés volt bennem, hogy itt most nagyon vételezni kéne, visszautalva a 600 mérföldre, de ekkor megszólalt az Aszfalt és fehér csík, és hipp-hopp, jön Bert.