Napok óta ezen megy a gittrágás a Mensában is, egyébként is sokat hallok róla, úgyhogy megpróbálom úgy összeszedni a gondolataimat, hogy senki nem szakít félbe.

Amikor a fiúk elkezdtek arról beszélni, hogy kötéllel vagy rúddal jobb*, elömlött az arcomon valami üdvözült mosoly. Hazaérkeztem. Hasonló érzésem volt még akkor, amikor a jövedéki adó volt a téma, de akkor már egy ideje otthon voltam.

És lehet, hogy csak a pint körtés cider beszélt belőlem, de meg is mondtam Fefének, hogy a pasi-checklistem (az 1-es számú, amiből-nem-engedek típusú) kitételei közül neki csak a diploma hibádzik, de nem ezért nem az esetem.

Részletek:

Nem vagyok büszke rá (elmondom hát mindenkinek): három hónapi rendszeres biciklizés után akkorát estem, mint az ólajtó. Hogy a hasonlatnál maradjak, lifegő zsanérokkal kászálódtam fel a szilánkok közül, és csak akkor fogtam fel, hogy a záram is kitört, amikor már harmadszor csapott be a szél, és még így se sikerült eltorlaszolni, mert kisült, hogy az erre a célra rendszeresített tuskót is tönkrezúzta a káresemény.

Hát végre itt van! Nagyon szép, nagyon sárga, nagyon okos. És dumál.

Neve Shakti. Hát nem gyönyörű?

L. unokabátyám tűzoltó (csak Húszbetűsnek becézik, pedig Kétméteresnek is lehetne). Ugye az amerikai filmekben sztereotip dolog, hogy ezeknek legfőbb feladata a macskamentés fáról. Egy ilyen történetet osztott meg a Hickenberger családdal.

a színész közepesen jó minőségű fényvisszaverő felület

módosult tudatállapotban nem tudok komplex gondolati struktúrákat létrehozni

- Nekem általában tetszenek a sörök.
- De leszoktál ezekről, nem?
- De olyan szépek.

- Azért hozok nektek mindig sört, hogy elviseljetek.
- Mindig elmész békázni, mégis körülötted pörögnek az emberek, mert te itatod őket.

- Legyél te a kritikus tömeg!
- Jó, én leszek a kritikus, ti meg a tömeg.

A Katica Tanyán szerzett ismereteim szerint ez a leginkább rám illő kategória a juhok között. Két évesnél idősebb, még nem ellett. Most akár emberi értelemben is aktuális lehetne, de...

Kábé egész héten összesen aludtam tíz órát (ennek szintén köze van az apácasághoz, vö. mindennek megvan a böjtje), ezért a világ is sokkal érdekesebbnek tűnik. Pénteken már komolyan készültem rá, hogy 10-kor lefekszem és vélhetően másnap 11-ig alszom, de ennek csak a második fele jött be, mert 9-kor csörgött a telefon. Múzeumok Éjszakája, Sziklakórház a falkával, szerinted?

Hát ez hatalmas volt: tegnap barkochbáztunk a Rózsában. Mensások lévén ez sem ment egyszerűen: Carlos például feladta azt, hogy "lábhiba", amiről a társaság 90%-a utólag azt találgatta, hogy ezzel ortopéd orvoshoz vagy bőrgyógyászhoz fordulna.

Eleve mikor bementem, az emberek az U két szára között ültek középen, körben. Linda anyánk (sokat próbált pincérnőnk) hasztalan próbált véget vetni a kuplerájnak, bele kellett törődnie, hogy egyesek az ölükből esznek. Addig jó, míg a sajátjukból.

Nem térek magamhoz. Valakihez térek, de az nem én vagyok. Vagy ha igen, akkor ki vagyok.

Lassan odáig süllyed a blogom, hogy elég lenne csak annyit írni bele, hogy "dejónekem" vagy "desz@rnekem". Jelenleg ez a két állapot van, vagyis szerencsére az első.

Elszivárgott a vizsga utáni depresszió+tehetetlenség, és egyszerre három munkával találtak meg. Kár, hogy tolmácsigazolvány híján az egyiket nem tudom elvállalni, viszont az nagyon jól esett, ahogy megkerestek. Megint Discoveryt fogok ellenben fordítani, és felvesznek a "szájszinkron" listára is.