Apáca

A Katica Tanyán szerzett ismereteim szerint ez a leginkább rám illő kategória a juhok között. Két évesnél idősebb, még nem ellett. Most akár emberi értelemben is aktuális lehetne, de...

Kábé egész héten összesen aludtam tíz órát (ennek szintén köze van az apácasághoz, vö. mindennek megvan a böjtje), ezért a világ is sokkal érdekesebbnek tűnik. Pénteken már komolyan készültem rá, hogy 10-kor lefekszem és vélhetően másnap 11-ig alszom, de ennek csak a második fele jött be, mert 9-kor csörgött a telefon. Múzeumok Éjszakája, Sziklakórház a falkával, szerinted?

Itt kell megjegyeznem, hogy ezt a rendezvényt rosszul nevezték el, vagy a koncepciójában inherens az átverés, mert éjfélkor minden bezár. Van még egy-két kósza program, latin Fiesta a VAM Design Centerben, meg effélék, de például a Sziklakórháznál fél 11-kor lezárták a sort, és mi az utolsó turnussal, már éjfél után jutottunk be. Kétórás sorban állás alatt kialakul az alaphangulat.

A túravezető elmesélte, hogy annyira kevés volt a kötszer, hogy a halottakról vágták le és tették át az élőkre, persze ezzel segítve a fertőzések terjedését. A dermedt, tiszteletteljes csendbe egyszer csak berobban S. úr többször megénekelt kacaja, majd egy beszívott krampusz hangvételével megszólal:

- De jó, legalább nem szenvednek sokáig!

És néz rám, hogy én bogyóztam-e be, mert röhögök, mint akinek a hóna alá köptek. Ezután pedig elkezdte utánozni a leghülyébb arckifejezésű viaszbabákat.

A HVG cikk után egyébként nem mondtak sok újat a kórházról, de azért jó volt, már rég meg akartam nézni. Baromi élethű vérfoltok vannak a kötéseken, és nagyon viccesek a korabeli légoltalmi meg atomtámadás esetére szóló instrukciók (pl. "A vödör használata").

Ezután NC-nek eszébe jutott, hogy mi lehet most a Szikra mozival. Közöltük, hogy ott voltunk Quimbyn februárban, de azért elmentünk, hogy ő is láthassa. Vacak diszkózene szólt. Ezek után beültünk a mellette lévő török kajáldába. Ugye az külön műsorszám, hogy mensások az étteremben. NC három tányéron hatféle salátát kért, én ragaszkodtam hozzá, hogy a vitrinből vegyenek ki nekem máglyarakást, S. úr kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy a kávéjába tejet öntsenek, de azért megoldottuk.

Annak áldozata lettem, hogy azt hittem: NC beriasztotta a motorját, és ezért meg kell várnom, amíg magától haza akar menni. Így esett, hogy fél 5-ig ott ültem, a végén már akár Edison (gy.k. Alva), és nem ám, hogy eszembe jutott volna kávét inni! Az elején konkrétan a gazdaságpolitikáról és befektetési módozatokról beszélgettünk, de aztán jobban hangunkra találtunk, és szó került a nullkilométeres nőkről gyári csomagolásban, Fefe azt sérelmezte, hogy valaki megragadta azt a karomat, amiben a sör volt, és elkezdte rángatni, majd amikor megvádoltuk, hogy utódjának talán nem annyira felel meg az olyan típusú apa, aki éjjel virgonc, nappal alszik (és egyébként perverz, bár ezt nem tettük hozzá), azzal védekezett, hogy csomó mindent szoktam vele csinálni, amikor ébren vagyok.

Na, miután a hűs hajnali levegő és hűséges zenéim felébresztettek annyira, hogy madárcsicsergés&rózsaszín hajnalhasadás közepette hazatekerjek, beájultam az ágyba, egészen 11-ig, amikor is muszáj volt felkelnem a Hickenberger-klán összejövetele miatt. Ez is viccesen indult, ugyanis Jóapám a lelkemre kötötte, hogy délre legyek ott, ehhez képest beestem fél 1-kor, és gyanús csend fogadott. A kapu nyitva, de sehol egy kocsi. Az ajtó nyitva, de sehol egy lélek. Szólongatok, hallgatózom, hát egyszerre megüti a fülemet az ütemes hortyogás. Morfondírozok egy sort, hogy tényleg mára volt-e megbeszélve, aztán lábujjhegyen odalopózok a könyvespolchoz, lekapok valamit, hogy elfoglaljam magam. Negyedóra múlva befutnak további rokonok, edénycsörömpölés, krákogás, pohárcsattogás, ütemes hortyogással aláfestve. Oké...

Jóanyám, szegény, már egészen kezdi megszokni, hogy aludni (sem) járok haza. Estére NC vászonavató mozizást hirdetett, és a Ha/vert néztük, amire már szintén régóta kíváncsi voltam (nem mintha ez bármit is számítana, miért nem töltöttem le, vagy valami, nem? csak azt próbálom magyarázni, hogy miért volt feltétlenül szükséges a nemalvás, mint ahogy persze egész héten szükséges volt, különben nem írnám ezt most). Beteg film, de nagyon jókat röhögtünk rajta... Néztünk volna még mást is, de közben távozott a társaság falkán kívüli része, és innentől esélytelen volt, hogy annyi időre megszakadjon az eszmecsere, hogy abba beleférjen egy film. Én akkor jöttem el, amikor NC és S. úr már egy teljes órája olyan filmek remake, illetve eredeti verzióit elemezték, amiket én nem láttam, Hermione meg elaludt.

Asszem, ma nem lesz semmi. Asszem...