Egy éve várok erre (tegnap a csónakázótónál a srác megkérdezte, hogy megyek-e idén is, és MEGYEK!), de már megint fogalmam sincs, hogy milyen koncertek lesznek, nem vettem még füldugót és alkoholt, de már tele van a fél szobám sátrakkal (becsomagolt sátrakkal), egy szál kis szoknyában vagyok, és kezd kialakulni a falka feeling.

Ma éjjel jön Fefe meg Presley és elvisz.

Kellékek:

NC-éknél alapvetően 1 alatt van az egy főre eső állatok száma. Ehhez képest szombaton már az előszobában összetalálkoztunk egy akkora kutyával, hogy ágyelőnek már sok lett volna. Olyan flandriai formája volt, gyönyörű hippi állat volt. Kiderült, hogy a rendszergazdá

"Ti, vagyis nem ti, hanem a normális emberek, akik párkapcsolatban élnek, csak ti vagytok azok, akikkel szellemileg azonosulni tudok, szóval mondjátok meg..."

- kezdte hirtelen támadt őszinte érdeklődéssel, mint aki végre le akar számolni a mítoszokkal Marsról meg Vénuszról, és egyszer s mindenkorra tisztázni akarja, hogy hogy van ez a páros létforma dolog. Egyértelmű volt, hogy itt most mélyreható, lényegi információk fognak elhangzani, talán a szerelem esszenciáját fogjuk nemsokára hallani... Majd így folytatta:

"...ti este dugtok, vagy össze-vissza?"

...akkor most írok egy rendőrviccet. Ugye a KRESZ-tanfolyamon az egyszerűség kedvéért úgy magyarázzák a rendőr-irányítja-a-forgalmat képletet, hogy ha a rendőr szélesebbik oldalát látod, akkor állj meg, ha a keskenyebbiket, akkor mehetsz. Na de ha nem megállapítható??

(kép is lehetne, csak még nem épült be az énképembe a Galaxy)

Nemrég olvastam a szülinap-paradoxonról: ha 23 ember van egy szobában, 50% az esélye, hogy legalább kettőnek ugyanaz a szülinapja, ha pedig 57-en vannak, az esély 99%.

Eszembe jutott, hogy ugyanez vajon telefonszámokkal is létezik-e. 291 szám van elmentve a névjegyzékemben. Ha elkezdek beírni egy újat, feldobja, hogy kinek a száma kezdődik ugyanúgy.

Bele vagyok güzülve az új telefonomba. Ez is amolyan férfias dolog: éjszakába nyúlóan ébren lenni, ha új kütyü van a háznál. Én már akkor is tudtam, hogy az okostelefonok addiktívak, amikor még csak savanyú-a-szőlő üzemmódban figyeltem, ahogy 4-5 falkatársam mást-mást játszik a telefonján. És eljött az ideje, hogy nekem is legyen. Eddig nem hiányzott, nem éreztem szükségét, és most se vettem volna, ha nincs a sajnálatos biciklis bukás.

(ennek a bejegyzésnek nem mertem azt a címet adni, ami világnézetemből egyébként következne, mert tequila ugyan volt, de a másodikhoz hiányzik (nagyon) a partner, a harmadikat pedig ugye nem reklámozzuk)

A dolog úgy indult, hogy le akartunk menni a Balatonra. Lőn rossz idő, lőn család, lőn egyéb elfoglaltság, úgyhogy ebből egy szolid főzőcske kerekedett, amire rátelepedtem én, ha már megígértem a kalózoknak, hogy egyszer csinálok mexikóit.

Ritkán iszom whiskyt, de akkor stimulál. Ma például azt álmodtam, hogy a Lila Gyönggyel jövök haza a szervizből, és megállít egy töpszli, ápolatlan kezű rendőr, odaadom neki az iratokat, közben kicsatolom a biztonsági övet, majd amikor észreveszem, hogy ez szabálytalan, lopva visszacsatolom, ő meg elkezd erősködni, hogy ez a kocsi már meg volt törve, mert ő látja az első csőtartó konzolt (egy kis púpot a hátsó ülések között). Én mondom: tuti, hogy nem volt megtörve. Ő meg csak kóstolgat: nem lehet, hogy az anyukám titkol előlem valamit?

Minősíthetetlen filmek mennek mostanában. Olyat, amit Jóanyámnak is ajánlanék, összvissz 4-et találtam: a Riót, a Férfit látok álmaidban-t, a Mosás, vágás, ámítás-t és a Larry Crowne-t. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, Tom Hanks a rendező, a producer és a főszereplő, olyan rossz nem lehet.

Asszem, említettem már, hogy ha jön, akkor csőstül. A tegnapi például egészen átlagos napnak indult, különösebb izgalmat nem vártam tőle. Ehhez képest délelőtt 11-kor épp azon pörögtem, hogy honnan szedjek hirtelen számviteli angol szókincset a délutáni tolmácsoláshoz, amikor megérkezett a brüsszeli behívó.