Az első nap folyamatosan a Baba Yetu ment a fejemben, valami olyan homályos értelemmel, hogy "köszi, köszi, köszi".

Avagy Nem Mi Lennénk.

Mindenkit óva intek attól, hogy egy hétre magára hagyja a blogját, pláne, ha egy ilyen hétről van szó. Nehéz is mit írni egy olyan időtartamról, amiben szerepelt 1:1 orbitális berúgás, 1976 km autózás, közte a kétszázezredikkel, hat horvát város, három sátorverés három kempingben, két bicikli, kitartó próbálkozás egy jeges kávé megszerzésére, egy vízipipa, kismillió csillag, barack és sárgadinnye, egy olasz vacsoracsata és egy pókerparti. Tényleg, mintha egy hónap telt volna el. És ez volt az első 24/7-ünk. Már most újrakezdeném.

Voltunk egymást lőni golyós rágóval. Ennek ellenére nem gyümölcsízű, mint azt néhány szerencsés, köztük J., változatos testnyílásain át tapasztalhatta meg (nem pajzánkod, a fülébe lőttek). Engem valaki belsőcombon kapott, viccelődtek is rajta kellőképp, hogy J. volt és a lábam közé célzott, mire közöltem, hogy remélem, nem ő volt, mert ha csak ennyire találja el, az már régen gáz.

(kell a fenének pótkocsi)

...hogy Hermione révén megtudtuk, hogy az aurás élményünknek neve is van, úgy hívják, hogy induktív pszichózis. Mennyivel szebben hangzik, mint az, hogy orbitális beszívás.

...meg hogy keresek egy sátorzsákot, ezüstszínű és zöldes a vége, standard tescós sátorra valót. Lehet, hogy ott hagytuk, lehet, hogy valaki elrámolta, de Jóanyámnak nagyon fontos lenne. Ha valakinél netán hányódna egy gazdátlan, legyen szíves jelentkezni!

A Hegyaljával kapcsolatban a leggyakrabban emlegetett szavam az igénytelenség. De az a tajt igénytelenség, ami még több nap után is megdöbbenti az embert. A sátorban sósmogyoró-szemek hányódnak, sáros polifoamokon fetrengünk saját levünkben... na de ne szaladjunk ennyire előre.

Azzal kezdődött, hogy Fefe amúgy nem makulátlan tisztaságú autójában haladtunk a tetthely felé, amikor is felhalászott a földről valami hústerméket és a következő szavakkal fordult hozzám: "Kérsz kalbászt?"

Azt hiszem, Fefe és egy korábbi nője viszonylatában merült fel a Tesco-teszt gondolata. Adott az új párod, vidd el a Tescóba, nézd meg, mit vesz, hogyan strukturálja a teret, milyen tárgyakkal kezd el marháskodni. Rengeteget elmond.

Ha már a Grafonánia blog feltámadt tetszhalála hamvaiból (és mindjárt a főoldalra ugrott a kis csókos), megemberelem magam és nyögök valamit én is a Hegyaljáról. Nehéz lekattanni a fesztiválhangulatról. Pedig igazán nem vagyok egy partiállat, szoktam mindennap tiszta bugyit venni, nem szeretem a sört és kifejezetten zavar, ha szaggatja a dobhártyámat a rosszul hangosított metálzene.