Beküldte Raya deBonel -
Az első nap folyamatosan a Baba Yetu ment a fejemben, valami olyan homályos értelemmel, hogy "köszi, köszi, köszi".
Nem döntöttük el előre, merre megyünk. J-nek nagyobb tapasztalata van ebben (is), úgyhogy gyakran úgy ment az útvonaltervezés, hogy ő megkérdezte, hogy A vagy B, én választottam a B-t, és az volt valamerre. Így jutottunk el a part mentén Trogirba, illetve az öböl túlsó felén fekvő Okrug Gornjiba, ahol felleltük az első olyan kempinget, ami nem volt annyira tele, hogy az átlagos, 20 négyzetméteres kupolás sátorhoz képest aprócska, háromszemélyes Quechuánk se férjen bele. Annyira jó hely volt, hogy két éjszakát is maradtunk. Pár méterre volt a tengerpart, jól kiépítve, hogy lehessen mindjárt fejest ugrani, kicsi teraszokkal, ahol lehetett vízipipával piknikezni, meg némi árnyékkal, ahol békében olvasgathatta az ember a Kindle-jét. Egész megdöbbentő volt, hogy egy idő után már én se görcsöltem nagyon azon, hogy a geek háztartás összes kelléke (két okostelefon, egy laptop, egy fényképezőgép, egy kamera, két Kindle, egy vinyó) szétszórva hever a sátor, a kocsi és a parti törülköző között, és nehogy ellopja valaki. Még Gitane-t sem lakatoltam le. Na ez a nagy szó.
J-nek aztán dolgozhatnékja támadt, úgyhogy vadásztunk wifire, a bemérőkocsi pilótája (J) és a nethullám-navigátor (szerénységem). Végül beestünk a Roko nevű étterembe azzal, hogy csak tíz percet maradunk, úgyhogy enni nem is kérünk. Két óra múlva, amikor már törölgették az asztalokat és behozták a "Pizza Pasta Fish" táblákat is, elhárult az akut vészhelyzet és hazamehettünk.
Közben meg olyan tájakon jártunk, mint a Quimby.
Kabóca volt tényleg dögivel, a tenger zúgása mellett ez volt a másik állandó hangforrás. Azt tudni kell, hogy J-re jönnek az állatok, Okrug Gornjiban például egy sirály ringatózott a vízen kb. 2 méterre tőlünk, és folyamatosan vinnyogott. Egyre közelebb jött, én már frászt kaptam, hogy meg fog csípni, és engem meg is akart, amikor próbáltam megérinteni, de J. konkrétan megsimogatta a csőrét, aztán a nyakát is. Közben végig ment a vinnyogás, biztos megérezte a kis ribanc, hogy férfivel van dolga, mert majdnem utánunk mászott a partra is. Ketyegett a biológiai órája, vagy mi.
Splitben pedig egyszer csak egy háromszögletű uszonyra lettünk figyelmesek. Aztán még egyre. "Te, nem azt mondtad, hogy itt nincs cápa?" Kiderült, hogy delfinek. Ötször-hatszor jöttek fel hátilag, aztán két percig semmi. Aztán megint, megint és megint. Lenyűgözve néztem őket, még soha nem láttam vadon delfint. Lefényképezni úgyis esélytelen lett volna (nagyon irigyeltem a motoros gumicsónakkal éppen az öbölben kolbászoló párokat), úgyhogy csak figyeltem, merre úsznak legközelebb.
Végül azért otthagytuk a kedvenc kempingünket is, és még délebbre mentünk, amíg csak nagyon fáradtak nem lettünk. Ezt részemről onnan lehet tudni, hogy jön a cseresznyemag, vagyis az a fajta nevetés, amit Sandra Bullock tett halhatatlanná a Beépített szépségben, legismertebb magyar művelője Hernádi Judit. J. meg abból jött rá, hogy miközben véletlenül egy hegyre épült szupermarket felé vette az irányt, majdnem belekanyarodott egy szembejövő szép piros Peugeot-ba. Úgyis jött a naplemente, úgyhogy itt megálltunk. Végül a láthatár felhőkbe burkolózása okán magából a napból, amint lemegy, nem láttunk semmit, viszont elpusztítottunk egy adag kéksajtot olívabogyóval, meg egy fél doboz, mindenhol reklámozott karamellás piskótatallért (Limited Edition, probaj!), ordenáré vicceket mondtunk a penészes sajttal meg a Ribanac márkájú másikkal kapcsolatban (hogy, hogy nem, az agyam mindig kihagyott egy a-t), aztán egy faluval odébb, Podgorában megint eljátszottuk a melyik-kempingbe-férünk-még-be játékot.
Itt állt elő az a vidám helyzet, hogy egy lefátyolozott autó mögött ücsörgő, azonosítatlan nemzetiségű idősebb párosnak azután kellett elmagyarázni az összetett, jövő időt, feltételes módot és kérdőszavakat is tartalmazó mondanivalót ("ha mi ide sátrazunk, akkor nem tudtok kimenni, viszont holnap elmegyünk, mit szólnátok hozzá?"), hogy a "Do you speak English?"-re NO-val feleltek. Később megtudtam, hogy a sátor az horvátul is sátor, bár a jövő időre, a feltételes módra és a kérdőszóra nincs ötletem, J-nek is csak a "szkolko"-ig terjed a szókincse szláv nyelven, azt meg itt nem lett volna célszerű alkalmazni. Na, a tolmács ilyenkor örül, hogy a pasija szereti képviselni a közös érdekeiket.
Megint kaptunk némi merítést a tengerparti városok folklórjából (vicces fagyis - úgy dobálja a gombócokat, mint bárpultos a shakert, mielőtt odaadja, egyszer "leejti", különösen középkorú anyukák esetében - , Bamboleo és Asereje élőben, leginkább a Nightwish-be illő énekesnővel, színes propellerek a levegőben, már csak a dzseremadzsar hiányzott), aztán beájultunk fenyőillatú kempingünkben.
Csütörtökön sajnos kénytelenek voltunk észak felé venni az irányt, mert úgy volt, hogy péntek este 7-re meg kell érkeznünk Raméékhoz (ez persze nem sikerült, de becsületünkre legyen mondva, leginkább a budapesti dugók miatt). Volt olyan ötlet is, hogy az utolsó éjszakát töltsük a Balatonon, de az hogy nézett volna már ki, úgyhogy gyorsan sarkon fordultunk és átgördültünk Krkre. Itt is a legjobb kempinget fogtuk ki, nagyon nudisták se voltak, csak egy hajnali napimádó nővel futottunk össze a parton, aki reggel 9-kor, sejtelmesen a jobb mellére kunkorodó hajfonattal, tipikus indiaibolt-illatú füstölő felett meditált meztelenül. Kinek mi a perverziója, én meg kamerával zuhanyoztam.
Muszáj volt ugyanis kipróbálnom Shaktit tengerben, amíg még garanciális. Jelentem, remekül működött, tempóztam mellúszásban úgy, hogy közben filmeztem, és talán egy halat is sikerült lekapnom. Nézhettek a lények mondjuk, hogy miért tartom a csap alá szegényt, de a sót muszáj lemosni róla. Most már nyugodtabban vinném fesztiválra is, a sör sem árt neki többet, mint az Adria.
Nem tudom, mennyit ad vissza ez a két bejegyzés ebből a hat napból, amit minimum egy hónapnak éreztünk. Az idő nem volt valami fényes, jobban mondva fényes volt, csak meleg nem, de arra pont elég, hogy egyformára barnuljunk és lehessen úszkálni a tengerben. J. továbbá megértette, mire céloztam azzal, hogy aki velem nyaral, az utána a munkahelyén piheni ki, én meg sokkal képzettebb lettem az androidos alkalmazások és szerverfarmok tekintetében. Ennél sokkal jobb nem lehetne az élet.