Beküldte Raya deBonel -
Nem vagyok büszke rá (elmondom hát mindenkinek): három hónapi rendszeres biciklizés után akkorát estem, mint az ólajtó. Hogy a hasonlatnál maradjak, lifegő zsanérokkal kászálódtam fel a szilánkok közül, és csak akkor fogtam fel, hogy a záram is kitört, amikor már harmadszor csapott be a szél, és még így se sikerült eltorlaszolni, mert kisült, hogy az erre a célra rendszeresített tuskót is tönkrezúzta a káresemény.
Az történt, hogy a Szilágyi Erzsébet fasoron bicikliztem átszellemülten, fülemben a System Connection szólt, amikor is átvillant az agyamon, hogy át kéne menni a túloldalon lévő bicikliútra. Á, nemár, mennyit bringáztam autók között, aztán előbb-utóbb piros lesz, majd átmegyek. Úgy 100 méterre felderengett előttem egy villamos, így konstatáltam, hogy itt valahol sínnek is kell lennie, láttam is, még azt is feldolgozta az agyam, hogy a sínt minél meredekebb szögben kell betámadni, de maga az út nem követte ezt a szabályt, és bár nem jött autó, azért nem akartam a Füstifecskék tanácsát ("hinnünk kell, hinnünk kell, hinnünk-hinnünk-hinnünk kell abban, hogy igenis vezet út keresztbe is") betartva merőlegesen átszelni. Már éreztem, hogy eltérít, és annyira igyekeztem kimászni a vályúból, hogy se a lábamat letenni, se fékezni nem volt agyam.
Én jobbra, Gitane balra, a lakatok hátrafelé, a villamos meg előre, felém. Állati szerencsém volt, ha jön egy kocsi, tuti elüt, továbbá hál'isten nem akartam villogni és egyik kerekem itt - másik ott módszerrel átsuhanni a villamos előtt, mert még a végén igazam lett volna. Hatott az enyhén felszaladt vörös harisnya, a félrecsúszott, szűk fekete szoknya meg ápoltan felkontyolt sörényem is: rögtön odaugrott segíteni egy pasi, a szemközti benzinkúton sem röhögtek, hanem jöttek tetemre azonnal. "...none of them connected to the people..." - kántálta viszont KRSA mérgesen.
Én csodálkoztam magamon a legjobban, hogy nem sírok, nem is ijedtem meg, hanem felpattanok és minél hamarabb igyekszem elkotorni a villamos útjából. (Vajon ez már az elhangzás utáni történet része?*) Szépen összeszedtem mindenemet, felmértem előbb saját állapotomat, aztán Gitane-ét, megállapítottam, hogy semmi nem tört, aztán átvonultam a benzinkúthoz, a kutas részvéthulláma által megszereztem a mosdókulcsot és lemostam a könyökömet. Aztán hazatekertem. Tapasztalatból tudtam, hogy be tud merevedni egy bevágott térd, ha nem mozgatják, úgyhogy kicsit alacsonyabb fokozatban hazapedáloztam. A Moszkva után kezdett elpárologni az észrevétlenül belém kúszott adrenalin, és elkezdtek fájni a sebeim.
Itthon vontam mérleget:
- lehorzsolt&feldagadt térd - 1 db
- MP3 lejátszó okozta hasadás a csípőcsonton és a szoknyán - 1 db
- lenyúzott könyök - 1 db
- kicsavarodott váll - 1 db
- rommá szakadt harisnya - 1 db
- első kerék alakzata - 8
- első fék hangalakja - nyíííííí
- MP3 lejátszó - felsőteste görcsben, de működőképes
- telefon kijelzője - töredékes
- olvasóka - félárbocon
- csonttörés - negatív
- szalonképtelen külső - negatív
- életkedv - negatív
Összességében úgy nézek ki és úgy is érzem magam, mint akit a Rocky Horror Showból szalajtottak. Ezzel együtt megpróbáltam kicsit "élet játékát" játszani: milyen jó például, hogy nem két héttel később történik mindez, amikor reményeim szerint éppen arcon fogok csúszni a Hegyalján!
És miután levontam a tanulságokat (mennyire jó, hogy Shaktit ma mégse vittem magammal!!; VIGYÁZZ a sínekkel; tessék használni azt a k... bicikliutat, nem viccből van), elkezdtem örülni annak, hogy így meglephetem magam 1) egy Kindle-lel, amit J.óvoltából sokkal egyszerűbben megszerezhetek, mint például Shaktit, 2) egy okostelefonnal, 3) és néhány új harisnyával (ez szorosan kapcsolódik az első pontért járó kompenzációhoz).
Ehhez persze dolgozni is kell, úgyhogy valódi, kétszeres konverzióra, tumeszcens oldatra és egyebekre fel! Tolmácsmunkát továbbra is elfogadok.
*Aki még nem olvasta Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékeit, sürgősen tegye meg! Kölcsön tudom adni, főleg e-book olvasóval rendelkezőknek. ;)