Beküldte Raya deBonel -
Most már aztán tényleg vége: szerdán, bár nem is akarták annyira elvenni, megvédtem a diplomámat. Ölég vicces volt kint várni a folyosón: nyoma sem volt semmilyen feszültségnek. Fura is lett volna, miután annyi volt az instrukció, hogy írjunk 30 oldalt és adjuk neki a "Szakdolgozat" címet, arról meg nem is tudtunk, hogy röviden szóban is be kell mutatnunk a bizottságnak a művünket, mert csak a konzulens olvasott egyáltalán bele (jó esetben).
Az enyém jó eset volt, B. annyira igyekezett segíteni, hogy le is állították, miszerint amit éppen elmond, azt nekem kéne. Ezután a bizottság tagjai egymással kezdtek vitatkozni, egy ponton majdnem megkérdeztem, kellek-e még oda. A végén közölték, hogy "hosszú, heves vita után" jelest adnak. Azon persze morcoghatok még, hogy minden szenvedés ellenére nem lesz kitüntetéses a diplomám, mert az első félévben - ki tudja miért - kaptam egy csomó négyest. Hogy mire adták, nem tudom, mert nem voltam itthon, de úgy látszik, még távoktatásban is "jól" tudok teljesíteni.
Na de nem ez volt a legjobb, hanem hogy utána megebédeltettük két tanárunkat a Hadikban (ó, az a túrógombócos eperkrémleves, ó, az a gomolya, ó, az a santagrineánus tengervíz bodzás-uborkás limonádé!), meséltek döglött halakról, genyó uszkárokról és foltos hiénára emlékeztető macskáról...
...és a Rózsában ért a hír. Biztos megvolt az ok, amiért nem személyesen közölte. ;)
Utána pedig elmentünk megünnepelni. Béka, aki állítólag megbánta, hogy a szülinapomon lenézett, és utána rájött, hogy diplomából nekem több van, mint neki, és hogy ezért akár fel is nézhetne rám, gyorsan nekiállt leitatni a sárga földig. Nagyrészt sikerült is neki, ezért aztán össze is vesztem vele meg S. úrral gyorsan, azon, hogy azért nem gondolom azt, hogy szerintem ő felső-középosztály, semmilyen értelemben, mert fiatal vagyok...? Úgy látszik, az ő szemükben semmilyen diploma nem avat felnőtté, de talán jól is van ez így. Mindenesetre kritikus tömeg fölé emelkedett az egy főre eső részegek száma, és olyannyira magunkat hoztuk, hogy szegény, ártatlan J., aki most tapasztalta meg a falka feelinget, tágra nyílt szemmel, sokkos állapotban távozott.
Osztán tegnap Copy Con volt a ZP-ben a Fefével (van olyan ismerősöm, aki ebből a mondatból csak a névelőket értené), jó volt nagyon. Nyárra (basszus, már most is az van, S@GGTÓCSA!) majd megtanulom a szövegeket is, mert egyelőre még a csaj testrészeinek felsorolása se megy zökkenőmentesen.
Eddig a hét mérlege 10 óra alvás és 8 étkezés. Ma sem alhattam: dokihoz kellett vinni a nyulat, a fülével (nyilván ezért nem vágtam le róla). Doki úr nagyot alakított: miután egy másik doki kipucolta dögöm hallószervét és beoltotta atka ellen (amije nincs), megjelent Doki úr, hogy személyesen akar belenézni, mert a nyulaknál kritikus a fül, és különben is, addig is ott feszítek a rendelőben (miniszoknyában, rózsaszín lábkörmökkel). Majd pedig, hogy az én nyulam fülébe csak ő nézhet bele. Ingyen kaptuk a kezelést (Atom) és a kábítást (Maitai), csak egy fülcseppet sóztak ránk.
A legjobb az volt, hogy rákérdezett a "suli"-ra (biztos kommunikáció szakosnak nézett), mondtam, most lett vége. Meló? Folyamatban. Mivel foglalkozom? ... Milyen nyelven? ... ... ... Húúúú (ide ki kéne találnom már valami frappáns választ), mennyire ritka, hogy aki szép, az okos is legyen. Erre mondjuk mondhattam volna, hogy hiszen ő is létrejött valahogy, de ezt már túl soknak éreztem egy nyomorult fülcseppért cserébe.