Végre eljutottam a Midi-piacra (illetve végre vasárnap lett, amikor árusok is vannak ott), és beszereztem csomó sajtot, almát, szilvát, hagymát, paradicsomot, és egy szép nagy karfiolt. Utóbbiból krémlevest akartam főzni, de menet közben észrevettem, hogy ebben a konyhában nincs kedvem.

Én kampányszerűen szeretek takarítani. Vagyis egy reménytelenül redves konyhát makulátlanná varázsolni, azt igen, egy még nem láthatóan koszos konyhát minden héten sterilre nyalni, azt nem. Hál'istennek itt bőséges terep kínálkozott az előbbire.

Eleinte, mikor elkezdtem angolul leveleket írni, zavart, hogy szinte minden mondat úgy kezdődik, hogy "I". Nem akarom én magamat ennyire előtérbe tolni, gondoltam. Aztán azóta rájöttem, hogy ez egy olyan nyelv, ahol legalább látszik, hogy mégis mennyire saját magunkról szól minden, amit leírunk.

Bár akik a leghangosabban követelték, már a Facebookon láthatták, azért itt is megörvendeztetem az olvasókat egy kis exkluzív összeállítással az új otthonomról.

Ezt a képet a kettes számú erkélyen állva készítettem, az egyes számú erkélyről.

Amit ma láttam, az a brüsszeli élményeim eddigi csúcsa, azt hiszem. Manga- és animefesztivál van a hétvégén, és mivel a környékünkről indul a busz a helyszínre, minden nap cosplay-hordákban gyönyörködhetek.

Viszont a metróban láttam egy muzulmán cosplayes lányt. A fejkendőjére erősített egy csipkés kis fejdíszt, és a kis rakottszoknya alá felvett egy bokáig érő leggingset...

Szóval szép meg jó dolog ez az újoncprogram, biztos sok szakmai segítséget fogok kapni a mentoraimtól, de momentán sokkal hasznosabb lenne, ha megdobtak volna 1000 euróval a következő 10 (vagy akárhány) szerződésemből levonva. Nekem még csak-csak oké, bár az árfolyam azért rendesen elveszi a kedvemet a költekezéstől, de ismerek jó pár embert, aki nem tudná hetekig finanszírozni a megélhetését, plusz még egy-kéthavi lakbért kiköhögni kaució gyanánt.

Ez szörnyű. Egyik nap pörköltet kívánok, másik nap nutellás kenyeret, harmadik nap füstölt lazacot. De csak jöjjön meg az a nyavalyás pénzem végre, úgy megveszem mindet...

Mindenesetre ma is olyat ettem, amilyet nem szoktam, csak már nem bírtam tovább: elcsattogtam a Carrefourba, vettem magvas bagettet, szétnyomkodtam rajta némi paradicsomot, és megpakoltam Pére Joseph sajttal, továbbá vettem magvas, barna kis háromszögetek és borsos Boursint, aztán a többit el lehet képzelni.

Itt minden héten Múzeumok Éjszakája van. Ugyan csak 10-ig, de mint kiderült, ezután már az otthonin se lehet sok mindent kezdeni, úgyhogy nem kár érte. Ezen a héten nem voltak olyan izgalmasak, Ninike le is mondta, úgyhogy XN-nel ketten néztük meg a Planetáriumot.

- Csúnya csirke vagy!... Nem, egy gyönyörű bogárka vagy, egy szép, nagyorrú cápa.

- Dugjanak seggbe!
- Ki? Az általános alany?

Most nézzétek meg, milyen színei vannak.

Aki szurkolt nekem, az most örülhet: megcsíptem egy szobát abban a lakásban, ahol már a metróból kilépve éreztem, hogy vonz valami, aztán ez az érzésem csak erősödött az igényes réz névtáblák, a falépcső és a fa kábeldobból eszkábált dohányzóasztal láttán.