Beküldte Raya deBonel -
Most nézzétek meg, milyen színei vannak.
Ninikében az a jó, hogy mindenhol észreveszi a szépet (mellette játszhatom a bunkót, amikor lelkendezve előveszi a fényképezőgépét: "mi van ott szép??"), de ezt az egymásnak feszülést most én szúrtam ki.
Milyen kis diszkrét, ahogy megbújik a fák között, nem?
Nagyon érdekes, ahogy egyrészt az eddig megbízható első benyomásaimról kiderül, hogy néha nagyon is tudnak finomodni az alaposabb összebarátkozás során, másrészt pedig hitetlenségemnek köszönhetően anatómiai pontossággal figyelhetem egy barátság kialakulását.
Mára jutott egy kis bosszúság is: már majdnem azt hittem, túljártam a Proximus eszén, amikor lakásbérleti szerződés címén benyújtottam a C-k számítógépén készült Word dokumentumot hármunk által aláírva, és már a kezemben volt a SIM-kártya, mire pár óra múlva szóltak, hogy nem jó, az én országom esetében kötelező lakcímkártyát bemutatni (amilyenem nem lehet, mert a bérbeadó nem tud rólam, de ha tudna is, a többi tucatnyi lakástulajdonoshoz hasonlóan valószínűleg hidegrázást kapna a gondolattól, hogy bejelentkezzek oda, és különben sincs kedvem kálváriát járni az önkormányzatnál), és így nem vehetek előfizetést. Nem értem, azt hittem, kuncsaftokat akarnak. Végül vettem egy feltöltőkártyát, kifejeztem rosszallásomat (bár nem ebben a sorrendben), és elhatároztam, hogy a lehető legkevesebbet fogom használni. Ha-ha, jól megszivatom őket.
Lényeg, hogy van belga telefonszámom is.