A tegnapi nap során 2-ből 2 dolgot nem intéztem el, viszont lelőtték a repülőt, és megvolt az első hazafias élményem is, olyan szoros kötődésben honfitársaimmal, hogy olyat eddig csak Manu Chao koncerten tapasztaltam...

Ma konkrétan észrevettem, hogy az egyik ismerősöm törölt a Facebookról. Ezt azért találtam érdekesnek, mert épp kérni akartam tőle valamit, és ha én úgy gondolom, hogy vagyunk ilyen viszonyban, akkor talán érthető, hogy meglepődtem.

Megint nyitunk egy évet. Nagy újdonság nincs, olyannyira, hogy tervezem: átszokom arra, hogy augusztus 20-án kívánjak boldog új évet mindenkinek. Nekem tavaly az sokkal nagyobbat ütött, és azt is a Béka lakásában ünnepeltük. Ahhoz képest most annyi változott, hogy - legalábbis a buli első felében - még a Királylány és barátai is jelen voltak. Meg persze mindenki, aki számít. J. épp remete üzemmódban van, őt telefonon tudósítottam. 

NC egyelőre kinevezett engem külügyi referensnek, csak akkor hervadt le kicsit az ajkáról az "elnök úr" megszólításra kötelezően előbukkanó mosoly, amikor Titi felvetette, hogy ezzel általában együtt jár az éves, és 3 évente klassz, Európán kívüli helyszínen rendezett mensás össznépi csődületen való részvétel is. 

Engem már a motivációs csomag részeként járó hangzatos megnevezéssel megvett.

Végül ezt néztük meg a Táncoló talpak helyett tegnap. Nagyon hosszú, de egyáltalán nem leülős, üres vagy lassú. Tele van cselekménnyel, remek karakterekkel, meg igencsak tükröt tart az elé, amit én a film elején még amerikai aranykornak láttam. Szépek, nagyok az autók, de sokan busszal járnak, másokat pedig még onnan is letessékelnek.