Mostanában olyan könyveket sikerül találnom, amik valahogy úgy működnek, ahogy Stephen King mondta: rábízhatod magad az íróra, nem hagy cserben, nem fog untatni, nem hagy kielégületlenül a végén. Mindkettőt megfilmesítették, és ez nem véletlen, ugyanis ha egy könyv címe ismerősen cseng, akkor letöltöm ööö megveszem ;), nem mintha láttam volna a filmet, de ez legalább azt jelenti, hogy valaki már látott benne fantáziát. 

Most megint azért írok, mert olyan jó dolgok történnek velem, hogy szégyellném az olvasókat kihagyni belőle. Kitaláltam továbbá, hogy lábjegyzetelni fogom a bejegyzéseket, mert úgy elég rövidek lesznek, hogy a Béka is elolvassa őket, mégis beleírhatok mindent, amit szeretnék. 

Palesztin munkaügyi miniszter beszél. Kolléga odacsúsztat egy papírt:

"Én a megszálló állam polgára vagyok. Ciki. Most szóljak be a planningnek, hogy miért tettek erre az ülésre?"

Ezen a hétvégén azért nem írtam, mert el voltam foglalva az életemmel, jobban mondva a családommal. És milyen jó volt! Szombaton a Hickenberger klán ülésezett teljes létszámban az óbudai Trófeában, kettejük hatodik ikszének örömére (a klánstruktúrával tisztában lévők azt is tudhatják, hogy ez kiket jelent). A kajálda amúgy sokat fejlődött, amióta én utoljára ott voltam. Különösen értékeltem, hogy már lazacot és tengeri herkentyűt is lehet grilleztetni, négyféle leves volt, és sajtokból vágtak le kérésre (de ilyenekből, hogy Morbier! a magamfajta tudja értékelni az ilyesmit).

Lehetne a Facebookon olyan szűrő, hogy csak az általam beszélt nyelveken írt hozzászólásokat jeleníti meg... Van már albán, szlovén, német, vietnami és most már lett ismerősöm is, néha a falam felét nem értem.

Azóta ezen agyalok. Mit csináljak, ha egyszer nekem nincs olyanom? Ha én még megjátszani se bírom, hogy könnyen kapható vagyok, amíg ki nem derítem a pasiról, hogy tényleg érdekelne-e? És ha valaki foglalt, vagy túl öreg (engem ismerők tudják, hogy ehhez már tényleg szakáll kell), akkor teljesen képtelen vagyok elengedni magam a társaságában. Holott bőven elég lenne, ha az utolsó pillanatban szólalna meg a lelkiismeretem, addig meg nem állna az utamba. Na de épp ez az: biztos vagyok benne, hogy megszólalna, ez meg már elrontja az egészet.