Beküldte Raya deBonel -
...hogy nekem most nem is az a dolgom, hogy pasizzak. Elvégre én se tudom megmondani se a lakhelyét, se a nemzetiségét a vágyott úriembernek. Annyit tudok, hogy 1983-as születésű legyen, nálam magasabb, lehetőleg Halak csillagjegyű, és legyen legalább akkora intelligenciája és humorérzéke, mint nekem (az olyan típusú kommenteket, mint "az nem nehéz", kéretik mellőzni). Egyebeket nem kötök ki, elvégre az ember maradjon nyitott és ne kösse meg a sors kezét. Nem mintha lehetséges lenne.
Próbálkozni akarok. Kipróbálni valakivel egy "normális" kapcsolatot. Amikor megtetszünk egymásnak külsőre, majd ő kezdeményez, és én egyből érzem, hogy vonzódom hozzá. Randizunk, aztán szerelmeskedünk, bemutat a szüleinek, bemutatom a szüleimnek, és minden jó. Nem úgy értem, hogy nem forgatom a szemem a telefonban, vagy nem ordítok vele, de sose kívánom, hogy inkább ne lenne ott, sose érzem úgy, hogy nem érem el, és soha, de soha ne tegyen utalást arra, hogy a nyulam étkezési célokra felhasználható. És elvinne kirándulni, síeléskor franciaágyban aludnánk (na jó, ebből az egyből hajlandó vagyok engedni, lehet emeletes ágy, de akkor mindketten fent), a színház szünetében meghívna egy pohár fehérborra, habozás nélkül lelőne paintballban, néha kiakadna és hozzám bújna, hogy vigasztaljam meg. Hülye barátai lennének, akikkel bármikor számíthatnak egymásra, és alkalmam nyílna részt venni néhány éjszakai mentőakcióban. Próbára tenné a bátorságomat.
Később aztán összeköltöznénk. Őrült székeket vennénk és tele lenne a lakás gyertyával. Vízipipáznánk az erkélyen. Amikor hazamegyek, nem tudnám, hogy isteni vacsorával vagy terjengő kozmaszaggal és gasztronómiai katasztrófával vár. Vagy eszünk megint hideget. Aztán egyszer csak, amikor tökre nem számítok rá, de még azelőtt, hogy kétségbeesett önmarcangolás és viaskodás után beletörődnék, hogy soha, elém térdel és megkéri a kezemet. Aztán összeházasodunk, lesz egy fiunk meg egy lányunk, és sose fogom apának szólítani. Egyébként nyitott vagyok meg laza meg minden.
Szándékosan kihagytam azokat az elemeket, amik valakivel már megvoltak, vagy fájón nem voltak meg. Nem akartam, hogy bármelyik volt vagy jelenlegi exem (mert nálam ez is külön kategória, az utolsó ex) téves következtetést vonjon le belőle.
Ja nem. Nem bírtam mindent kihagyni. Mert az úgy már nem is kapcsolat nekem. Viszont ebből kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy akkor az eddigi kapcsolataimat mégse csesztem el annyira.