Mensa

Előrebocsátom, hogy amiről itt beszélek, azok nagyrészt a mensások, de attól még a sztereotípiákhoz igen jól illő képet adnak az amerikai társadalomról. Tényleg kövérek, iszonyúan öltöznek, felszínesek, civilizációfüggők és soviniszták. Tegnap július negyedike volt, hát mindegyiken legalább egy piros-fehér-kék fülbevaló volt, de láttam komplett csillagos-sávos manikűrt, fejdíszt, hózentrógert (ez nagyon népszerű), sőt, alsónadrágot (ne kérdezzétek...). Tűzijáték is volt, de azt pont nem láttuk valamiért.

Akkor most elmesélem, mi is az, hogy mobilitás. 3:30-kor felkeltem, 4:15-re jött a reptéri minibusz, 7:30-kor felszállt a gép, repültünk nagyon sokat, ekkor meglepve tapasztaltam, hogy még két időzónával odébb megyünk (felkészült utazó révén, meg mert földrajzból szörnyű vagyok, fogalmam se volt, hogy hol van Denver, plána, hogy Reno), visszacsavartam az órámat.

Ezt a hétvégét végigrohantam. Ha álmos vagyok, mindent kötelességtudóan végigcsinálok, de soha nincs kedvem a következő etaphoz. Ehhez képest most nagyon nehéz volt eljönni mindenhonnan.

A szabadegyetemről speciel azért, mert Carlos ábrándosan magával vitte a rábízott kulcsot, miközben mi öten még bent voltunk az irodában. Végül úgy oldódott meg, hogy akinek azért van kulcsa, mert közel lakik (és közben sűrűn anyázott, hogy miért nem szóltam neki, hogy jöjjön az előadásokat videózni), azt ketten felkeresték, mi meg addig tartottuk a frontot. 

Ma úgy kezdődött a napom, hogy egy tengerparti sziklán ülve gyümölcsöt ettem és George R.R. Martint olvastam (akinek erről az jut az eszébe, hogy "rohadt mázlista", annak a kedvéért megjegyezném, hogy az egésznek az volt a kiváltó oka, hogy 7:44 perckor felbőgött egy szemétszállító kocsi az ablakom alatt, és nem egyszer). Ezután a szálloda tetején napoztunk és úsztunk a medencében (akinek erről az jut az eszébe, hogy "elkényeztetett liba", annak jelezném, hogy a víz olyan hideg volt, hogy tíz perces szoktatás után tudtuk rávenni a boka feletti testrészeinket, hogy belekerüljenek).

Budapest: szikrázó napsütés, 30 fok.
Wizzair: a pilóta bocsánatkérő hangsúllyal bemondja a célállomás meteorológiai jellemzőit.
Brüsszel: 10 fok, szemerkélő eső, enyhe szél.

Asszem, az ilyen beszámolókhoz hozzászoktatok tőlem, képeket majd este, most szemezgessünk kicsit a túra mensás humorából.

Neologizmusok kategóriában nagydíjas volt nálam a szigetvári harangszó fél 7-kor, azaz a klerikális zajártalom.

Aztán az jutott eszembe, hogy abban a kétújfalui kocsmában aligha hangzott el előttünk a "számításigényes algoritmus" kifejezés.

Ezt az égbekiáltó baromságot, amit a címbe írtam, rögvest megmagyarázom: a brüsszeli mensások itt az Arrosoir nevű söröző-étteremben szoktak összegyűlni, ahol a polcon, a párkányon, az étlapon... szóval mindenhol kannák figyelnek. 

Az egy dolog, hogy kezdő mensás koromban milyen mértékben megrémültem az egyesületben uralkodó szexmániától, de ha akkor elárulja nekem valaki, hogy az első táboromban megismert 3 emberből az egyikbe halálosan szerelmes leszek, a másikkal Félix és Rose-t játszom, a harmadikkal pedig százéves házasok leszünk, akkor... akkor nem tudom, mit csináltam volna. 

Hát még ha tudom, hogy lesz olyan, akivel müezzin time-ig beszélgetünk, meg olyan, akivel Szőke Negro istállójában fogok aludni, meg olyan, aki elérzékenyül egy router fölött...

NC egyelőre kinevezett engem külügyi referensnek, csak akkor hervadt le kicsit az ajkáról az "elnök úr" megszólításra kötelezően előbukkanó mosoly, amikor Titi felvetette, hogy ezzel általában együtt jár az éves, és 3 évente klassz, Európán kívüli helyszínen rendezett mensás össznépi csődületen való részvétel is. 

Engem már a motivációs csomag részeként járó hangzatos megnevezéssel megvett.

Ma egy kicsit megversenyeztettem magamért a Parlamentet és a Bizottságot, majd mindezt megünnepeltük J-vel, aki meg azért volt boldog, mert úgy járt, mint Csongor, csak visszafelé. Ismét sikerült cserbenhagyni a falkát, meg Mr. Alkoholt is, de legalább bitang fejfájással ébredtem és amit tegnap megittam, azt ma ki is sírtam.

Ígyszépazélet.