Mensa

A hétvégén Koppenhágában jártunk, Carl Square-t látogattuk meg. Carl Square egy dán, és a valódi neve is legalább ilyen idétlen. Régebben a Maersknél dolgozott, így barátsága a leonbergivel a konténeres szállítmányozáson alapul, a velem való kapcsolata meg azon, hogy amikor megismerkedtünk, a társas készségeim még nem voltak elég kifejlettek ahhoz, hogy elmeneküljek előle. Azóta megszerettük egymást, főleg Zürichben. 

Most annyira le vagyok maradva az eseményekkel, hogy vagy abbahagyom a blogolást, vagy írok valami teljesen jelentéktelent, amitől úgy tűnik, mintha volnának a fejemben érdekes gondolatok, csak éppen lefoglaltak az életem még érdekesebb eseményei, ezért nincs időm kifejteni őket. Mert hát közben EMAG volt Zürichben, évfordulónk volt a leonbergivel (amit részben én töltöttem a Lindt-gyárban, részben ő a gálavacsora filmezésével), hazajöttem Magyarországra két hónap után (szűk 4 hétre), ja és Sziget is volt.

Képzeljünk el egy tábort, ahol vannak ostoba fejű jó pasik, ribancok, magányos különcök, öribarik, bohócok, meg az ilyesfajta együttlétek összes állatfaja, csak éppen a legbutább is okosabb, mint az a bizonyos 98%. Mi következik ebből?

Az év nagy rituális, négynapos fröccsözése alibiciklizéssel. Egy éve ilyenkor sírógörccsel és brüsszeldepresszióval tértem haza a szülői házba. Tegnap szintén sírógörccsel (de annak más oka volt), a "tiszteletet a magyaroknak" plakátokon röhögve, és Hans-Jürgen von Leonberggel a hátam mögött mentem HAZA,  a saját kis vackomba, ami ráadásul egyre inkább emberi lakóhelyre emlékeztet.

- Mi ez a zene?
- Úgy hívják őket, hogy Todavía, latin-amerikaiak, hogy pontosan melyik országból, arról fogalmam sincs.
- Ez a felvétel közvetlenül az előtt készülhetett, hogy a villamos elé vetették volna magukat.
- Ott nincs is villamos, annyi földrengés van. 
- Ne hülyéskedj már, akkor a Fridát mi ütötte el?
- Egy busz.
- Nem, ő volt a buszon, és beléjük rohant a villamos. Hát ha egy városban villamos is jár, meg busz is, méghozzá annyi, hogy össze tudnak ütközni, akkor az egy fejlett ország!

Ez némileg rafináltabb bejegyzés lesz, mint az előző. Tudniillik némelyik külföldi (mondhatnám, hogy nyugati, de az események egyik főszereplője éppen nagyon, mondhatni túlságosan is keletről érkezett) szereti körbeturnézni Közép (Kelet-?) Európát Pozsony, Bécs, Budapest és esetleg Prága érintésével.

Egyik facebookos ismerősöm a lányát is bevette a nevébe, valahogy így: "Gipsz Gizi és Luca". Na most elég bizarr, amikor Gizi új barátjának az idővonalán megjelenik, hogy "Kovács Gusztáv kapcsolatban van Gipsz Gizi és Lucával". 

Eszembe jutott erről, hogy lehetne mindenkihez ilyen csatolmányokat írni, vagyis hogy kit vállal be az ember, ha összejön vele. "Kovács XIII János és kedves mamája", "Jóska Pista és a Forma-1", "Béla és a Haverok", mint néhány szép példa. Az én esetemben Hickenberger Adél és Atom (meg a fél Mensa) lehetne talán. 

Hát mert miért a biciklitúrán ne mondanánk hülyeségeket.

***

A biciklitúrák egy ideje mindig mosolyogva kezdődnek és sírással végződnek. Mosolyogtam, mert ez az egész hétvége nem is alakulhatott volna jobban. Köszönet és hála a Tanács sztrájkoló dolgozóinak, pénteken megérkeztem, pont sikerült fedél alá kerülni, mielőtt jött volna a vihar, másnap reggel pedig már napsütésben tekertem a Keletihez, végre újra Gitane nyergében. Hogy egy bicikli így tudjon hiányozni az embernek...