MyCamp

Képzeljünk el egy tábort, ahol vannak ostoba fejű jó pasik, ribancok, magányos különcök, öribarik, bohócok, meg az ilyesfajta együttlétek összes állatfaja, csak éppen a legbutább is okosabb, mint az a bizonyos 98%. Mi következik ebből?

Mértéktelen kockapóló-áradat. Bármilyen utalás tetszőleges számítógépes játékra, fantasyra, Monty Python-filmre, mémre már nyerő, ezen kívül random vicces minták (pl. egy kolibri "Minden megváltozik majd, ha megtanulok tüzet fújni" felirattal, vagy valami olyasmi, hogy "Minden, aminek nincs köze az elefántokhoz, az irrelefáns") és múltbeli mensás események pólói is felbukkantak. Volt egy svéd, aki ennél tartósabb megoldást választott, és magára tetováltatta gyakorlatilag az összes ismert játék szereplőit. Ő mondjuk a Nintendónál volt marketinges.

Szakmai megoszlásban úgy nézett ki a dolog, hogy volt 80% programozó, ebből egy Google-ös, de ő amúgy is idegesítően übermensch volt (két méter magas, áthatóan kék szemű holland, kellemes baritonnal, vezetői adottságokkal és persze monogám párkapcsolattal). Akadt pár önmegvalósító (gyerekkönyvíró, filmes), meg egy-két egész hasznos (internetszociológus, véralvadás-kutató). A leonbergire legtöbben úgy emlékeztek, mint "á, a tengerész gyerek", bár a haja miatt sokan nem ismerték meg.

A napirend úgy nézett ki, hogy 11:28-kor felkelés (a 11:30-ig tartó reggeli nagy úr), aztán vagy programok, vagy szabad foglalkozás, este fél 8-kor etetés, utána meg kezdődik az élet. Volt karaoke-est (nagyjából minden este), ki mit tud, fagyispálcatorony-építő verseny, pókerbajnokság, a fénypont pedig a dzsungelparti volt, testfestéssel, állathang-versennyel. Ez utóbbi mondjuk gyászosan zárult, mert  az állathangoknál a rókámat (!!!) leverte egy kígyó. Hát milyen dolog ez.

Van még egy sajátossága a nemzetközi Mensának (bár ahogy láttam, nálunk is kezd meghonosodni valami hasonló a tizenéves új tagoknak köszönhetően): szemre nem lehet megmondani, hogy ki jár, fekszik, álmodik, rosszalkodik kivel, mert egyfajta általános kurkászós légkör hatja át a csoportot. A leonbergivel mi elég egyértelműek voltunk, ezért a nagyobb programokból kimaradtunk, de volt matracokkal lefedett "tengerpart", azaz szeretgetőszoba, sőt, levegővár is. Amennyire láttuk, nagyon ügyesek és diszkrétek voltak a népek, nem történt semmi illetlenkedés. Biztos jobb olyanokkal összekucorodni, akiknek ugyanúgy nem áll le az agya. 

Voltak még jó dolgok, úgy mint az Europapark felkeresése például. Ez egy olyan hullámvasútpark, ahol országok szerint vannak csoportosítva a játékok: természetesen Hollandiában semmi izgalom nincs, csak talán szélmalmok, de Izlandon például a Gazprom működtet egy gázrobbanás tematikájú rettenetet, Portugáliában vízbe lehet csobbanni, Svájcban meg jódlibabák és kecskék között repítenek föl-le. A kedvencem a favasút volt, pedig az nem is fordult át. Azt hiszem, ekkor volt, hogy mindenki közölte: velem akarnak ülni, mert a dolby surround visítás sokat hozzátesz az élményhez.

A toronyépítés meg úgy zajlott, hogy egy egész napra felkushadtunk a kastély tornyába a leonbergivel, 60 nyalókapálca, 8 A4-es lap, meg 8 rúd melegragasztó társaságában, és igyekeztünk egy 35 centis, minél nagyobb teherbírású tornyot eszkábálni. A designt kedvesem, a sört én szolgáltattam, aminek az lett a vége, hogy kifogytunk a pálcákból, mielőtt a harmadik közt is áthidaltuk volna a pillérek között. Így csak a "Mykastélyra legjobban hasonlító" díjat hoztuk el, bár még 8 pohár vizet elbírtunk, de a győztes két vödrével szemben ez esélytelennek bizonyult.

A legmeglepőbb, hogy itt még a bevállalósnak tűnő menőmanók is félszegek, bár erre kicsit későn jöttem rá. Azt hiszem, jövőre se úszom meg...