Beküldte Raya deBonel -
Akkor most elmesélem, mi is az, hogy mobilitás. 3:30-kor felkeltem, 4:15-re jött a reptéri minibusz, 7:30-kor felszállt a gép, repültünk nagyon sokat, ekkor meglepve tapasztaltam, hogy még két időzónával odébb megyünk (felkészült utazó révén, meg mert földrajzból szörnyű vagyok, fogalmam se volt, hogy hol van Denver, plána, hogy Reno), visszacsavartam az órámat. Leszálltunk 9:45-kor, kóvályogtam kicsit a reptéren, egyezkedtem a bankkal (milyen jó, hogy előre felhívtam őket Belgiumból, hogy ne Amerikából kelljen roamingon elmagyarázni, hogy ne tiltsák le a kártyámat...), aztán 12:10-kor felszállt a másik gép, még egy időzónát vissza, és 13:25-kor (ez magyar viszonylatban 22:15 lenne) leszállt Renóban.
Ezt a várost például az Apácashow-ból lehet ismerni, Las Vegas kicsinyített mása, de például a prostitúció itt is legális. Én most a Silver Legacy nevű helyen vagyok, ami egybeépült a Circur Circusszal, és aki most itt van, az mind vagy mensás, vagy a bowlingkongresszusra érkezett. Aránylag könnyű megkülönböztetni a kettőt.
Ahogy arra számítottam, elég volt kilépni a liftből, mindjárt megszólított valaki, akivel tíz perc múlva már vérre menő Quarmageddon-csatát vívtunk, utána pedig kipróbáltuk a saját, Palabra nevű játékát. Ez egy kártyával játszott Scrabble, ahol lehet egymástól lopni (shave-nek mondják ezt, így jönnek ki olyan vicces mondások, mint "Can you shave his nieces?" (Meg tudod borotválni az unokahúgait?), illetve "I'm sorry, I have to shave your bush" (Bocs, de kénytelen leszek leborotválni a muffodat). Jó poén volt, és nem is én lettem az utolsó (hanem egy négy nyelven beszélő könyvtáros, akinek az apja diplomata volt, ezért részben Párizsban, részben Lengyelországban, részben Argentinában nőtt fel... ööö, mit is mondtam a mobilitásról?).
Az angoltudásom egyrészt megalázó vereséget szenved (például amikor képtelen vagyok egy igét kinyögni arra, hogy a magyarok kalandoztak), másrészt kicsit megnyugtató, amikor a bennszülöttek (egyikük bevallotta, hogy a népszámláláskor rendszeresen az indián PC verzióját, a Native Americant jelöli meg, hiszen itt született) vitatkoznak azon, hogy olyan tök hétköznapi szavakat, mint wand (pálca), quay (rakpart) hogyan kell kiejteni. És az a legviccesebb, amikor én döntöm el a vitát a Concise Oxford Dictionary kiejtés funkciójával...
Ezután vacsorázni mentünk. Ez is egy olyan hely, mint ahol a Percy Jacksonban hetven évre ott ragadtak a gyerekek: akár sportolni akarsz, akár enni, akár vásárolni, ki se kell lépned az épületből. Vagy ha akarnál, se tudnál, olyan labirintus. Legalább harminc étterem van. Ebből most egy tengeri herkentyűset próbáltunk ki, én egy pan roast-ot kértem, ami a neve alapján nem tűnt halászlének, de gyakorlatilag az volt. Meg ittam hozzá bort, kihasználva, hogy végre itt is nagykorúnak számítok.
Velem szemben egy igen macerás alak ült (nem is értem, a Mensában nem szoktak ilyenek lenni), minden pincértől megkérdezte, hogy honnan jött és mióta van Amerikában, mindenre volt egy megjegyzése, és a végén közölte velem, hogy jól egyben tartom magam (nem tudom, mire célzott, már majdnem lefordultam a székről, olyan álmos voltam). És kiderültek dolgok: a Mensa itt se működik másként, csak kicsit többet kell utazni hozzá.