buli

Az este exponenciálisan volt egyre jobb. Hágában jártam, ezúttal "8" órát "dolgozni". Az idézőjelet azzal érdemelték ki, hogy a 8 órát vacsorával, briefinggel és két prezentációval együtt kell érteni, de azzal együtt tetszett az egész, mindjárt meg is fordult a fejemben, hogy otthon is kéne hasonló.

Mindjárt helyrebillent a héten eléggé megtépázott kedvem, és nem kellett hozzá más, mint egy jóleső beszélgetés az alternatív energiaforrásokról és a transzeurópai hálózatokról. A háttérben szólt a PASO, és 6 olasz megtanulta, hogy "hor-to-bá-gyi pa-la-csin-ta". Furák a szombat estéim.

Biztos így indulnak ezek mind: suta berúgási próbálkozások, kopogó cipősarkak az éjszakában, másnap reggeli emlékvillanások cseréje Facebook-üzenetekben. Így épülnek a barátságok.

 A Direktriszen mondjuk érezni a szakmáját: épp hogy megérkeztünk a tetthelyre (Booze'n'Blues), máris elkezdte képpé fogalmazni az estét, és mindjárt bedobott még két férfi szereplőt, hogy izgalmasabb legyen. Már ötlete is van a szereposztásra. Olvasópróba jövő szombaton, a Fuse-ban. 

Nagyon büszke vagyok magamra. Felkeltem, lezuhanyoztam, kiszedtem a szemöldökömet, azon frissen-illatosan lelibbentem a mosodába, felhoztam a ruhákat, észrevettem a takarítóeszközöket, felröppentem velük, kiporszívóztam, felmostam, és most főzöm a tésztát, úgy várom a "férjecskémet", aki lenge öltözetű táncoslányok között szórakozik (Szöszke jó taktikai érzékkel vasárnap délutáni táncórát választott, mert kiszámította, hogy nem fogom kibírni a parti utáni lakás pőre látványát). 

Pont odakint jutott eszembe (egy teljesen másról folytatott beszélgetés közepébe váratlanul belekiáltott sudden moment of clarity keretében, természetesen), hogy utoljára pont 5 éve voltam a Szigeten, az ottani Manu Chao koncert hatására kezdtem blogot írni és zenekart keresni. Utóbbi vakvágánynak bizonyult, előbbiben benne ragadtam. Egyeseknek első reggeli kávé a blogom, cigi mellett ettől indul be az emésztésük. Másoknak munkahelyi automatás kávé műanyagpohárból: időnként muszáj, hogy képben legyenek a pletykákkal.

Megint nyitunk egy évet. Nagy újdonság nincs, olyannyira, hogy tervezem: átszokom arra, hogy augusztus 20-án kívánjak boldog új évet mindenkinek. Nekem tavaly az sokkal nagyobbat ütött, és azt is a Béka lakásában ünnepeltük. Ahhoz képest most annyi változott, hogy - legalábbis a buli első felében - még a Királylány és barátai is jelen voltak. Meg persze mindenki, aki számít. J. épp remete üzemmódban van, őt telefonon tudósítottam.