buli

Brüsszelben ritka vendég a napsugár, de nemsokára én is ugyanilyen ritka leszek! Már vágom a centit. Na de addig sem unatkozunk.

Borzasztó érdekes estém volt tegnap. Valahol megláttam, hogy lesz koncert, bordeaux-i borok meg thai kaja, és feldobtam a Couchsurfingre, hogy jön-e velem valaki. Egy török, egy ázsiai meg egy belga jelentkezett, de ennél azért jóval érdekesebben alakult. Az ázsiai nem jött, annál meg több eszem lehetne, mint hogy egy török pasival menjek bulizni, aki majd értelemszerűen rám hajt, de nem, én nem tanulok. Egyébként nagyon jól csinálta, közölte, hogy a nő a főnök, és hogy ő oda megy, ahova én mondom neki (értsd: hozzád vagy hozzám). 

A hazajövésem oka egyébként az volt, hogy az unokabátyámnak most van a negyvenedik szülinapja, és a szülők megfenyegettek, hogy megveszik nekem a jegyet, ha nem jövök magamtól. Mondom, ne csináljátok, nem azért nem jövök, mert nem fussa, hanem mert nincs kanalam minden héten repülni. Na, jól megkaptam, jövő hétre egyetlen napom sincs - azaz egy lett volna, de pechemre pont a hétfő, és vettem a bátorságot, megkérdeztem az illetékes nénit, hogy kapok-e majd még, és amikor azt írta, hogy nem, akkor inkább visszamondtam.

Csodák hete. Pár napja vinnyogtam a sztrájk miatt, meg azért, mert áttették a szerdai ülést péntekre, és emiatt csak szombaton mehetek haza, de akkor legalább jó korán.

Szombaton fél 12-kor Jóanyám tapintatosan bekopogott, hogy mindjárt jönnek a vendégek, és talán lennék szíves felöltözni meg ilyenek. A vendégek ugyan nagyrészt negyed 3-kor jöttek, de legalább addig is többet voltam láb alatt. Utána többnyire ittunk, a kaja kivételesen nem kapott nagyobb szerepet, mint az emberek, de arról a máglyarakásról, amit az anyám összerakott saját sütésű kalácsból, arról muszáj vagyok megemlékezni. Fotó is készült (ti. azon gyakoroltam a cukorgyöngyöcskékre élesítést), majd felrakom azt is.

Pénteken, jobban mondva szombat reggel úgy értem haza, mint élénk éjszakai életű fotós haverom szokott. Lehet, hogy igazából nem is vietnami??

Így kell ezt csinálni: reggel kezdés az Ikeában, szerelőgyula (én egész estig azt hittem, hogy ez egy főnév) délután 5-kor el, fél 8-tól jöhet a pizsamaparti. Szöszke lakása rulez!

Nem csak Limerickben találtam olyan magyarul tanuló franciát, aki befogad 2 napra, hanem egy olyan fickónál voltam vacsizni és bulizni, aki az EU számomra legmenőbb intézményénél tölt be igencsak fontos pozíciót, tud főzni, dobolni, judoedző, és kaptam tőle húsz pluszpontot, amiért barna rumot vittem és szagról felismertem a római köményt.

Akit esetleg érdekel, hogy miért voltam eltűnve a hétvégén, az nézegesse szorgosan a bal oldali menüben hamarosan feltűnő új pontot, a többiekre pedig csak úgy kéretlenül rázúdítom a tegnap estémet. 

A brüsszeli spanyol közösség törzshelyén, a Centro Cabraliegóban kezdődött az este (Szöszke megfogalmazásában: egy szocreál menza és egy úttörőtábori dühöngő kombinációja, de adnak calamarit, rákot, krumplit, oldalast és csirkeszárnyat). Ez a része még aránylag kevéssé dolgoztatta meg a szarkazmikus idegrendszeremet.

Gondolom, mivel az állandó olvasótábor nagy része nem brüsszeli illetőségű, mindenki ég a vágytól, hogy megtudja, milyen volt a bazi nagy magyar-belga-francia-portugál-német-olasz-amcsi születésnap.