Hurrá!

A hazajövésem oka egyébként az volt, hogy az unokabátyámnak most van a negyvenedik szülinapja, és a szülők megfenyegettek, hogy megveszik nekem a jegyet, ha nem jövök magamtól. Mondom, ne csináljátok, nem azért nem jövök, mert nem fussa, hanem mert nincs kanalam minden héten repülni. Na, jól megkaptam, jövő hétre egyetlen napom sincs - azaz egy lett volna, de pechemre pont a hétfő, és vettem a bátorságot, megkérdeztem az illetékes nénit, hogy kapok-e majd még, és amikor azt írta, hogy nem, akkor inkább visszamondtam. Hát nem jobb nekem egy hétig (azaz, pontosabban, 11 napig) itthon, mint egy napot dolgozni és aztán egy hetet ülni Brüsszelben? Bár a válasz mostanában különféle fennforgások miatt nem egyértelmű, mindig van valami jó vagy legalább érdekes, de mostanában úgy vagyok kalibrálva, hogy Magyarországon stabilan jó, és ehhez jön még hozzá néha egy kis olyasmi, amire szalonképes kifejezést már nem is tudok, annyira jó. 

Ma például fotózásban tobzódtam, az említett szülinap ugyanis a kiskunlacházai repülőtéren kezdődött egy light Forma-1 tesztvezetéssel. Asszem, a hivatalos fotós csaj meglepődhetett, amikor még két pontosan ugyanolyan fehér (profi) Canon objektív bukkant elő, mint amilyennel ő próbálkozott. Miután az ünnepelt kidriftelte magát, az egész pereputty felkerekedett, és elmentünk étterembe - tizenhatan. El tudjátok képzelni? Mint egy olasz család, csak sokkal többet iszunk. Egy kör az körülbelül úgy néz ki, hogy három almapálinka, egy Irsai Olivér, két Unicum, egy Jager, két Bailey's,  négy kancsó limonádé és hogy is volt azzal a húslevessel? A pincérek (bár lehet, hogy csak a belgákhoz képest) félkegyelműek voltak, például azt külön mondani kellett, hogy ha két deci borból és három deci szódából kérek fröccsöt, azt minimum egy 5 decis pohárban kéne hozni.

Ezt még némi ünnepélyes tortazabálás és az ünnepelt kedvenc zenéinek lejátszása koronázta meg. Sajnos a torta a beígért kolbászos helyett csak sós karamellás lett, de a zenében olyanok voltak, mint a Don't stop me now meg a Smoke on the Water, ami több családtagból heveny lég- illetve valódi gitárszólót váltott ki. Jó fotótémák, na. 

Sajnos az egyik pocok idővel belázasodott, és inkább hazajöttünk, de azért nem bántam, mint ahogy azt sem, hogy végül a Királylány se akart bulizni menni. Bőven lesz erre alkalmunk a jövő héten.