Felavattuk

Így kell ezt csinálni: reggel kezdés az Ikeában, szerelőgyula (én egész estig azt hittem, hogy ez egy főnév) délután 5-kor el, fél 8-tól jöhet a pizsamaparti. Szöszke lakása rulez!

Az ilyen lánybulit egy pasi el se tudja képzelni. Biztos mindenki azt gondolja, hogy 1) mindenkin csipkés rózsaszín fehérnemű van, 2) marcipánban gratinírozott epret eszünk light tejszínhabbal és édes pezsgővel, 3) összehasonlítjuk a pasik paramétereit, aztán sírni kezdünk, csokoládét zabálunk és Szex és New Yorkot nézünk. Na jó, édes pezsgő tényleg volt. Azzal kezdtük, hogy felkuporodtunk mind a Szöszke ágyára, mint macskák a cipősdobozba. Itt mindjárt megjegyeztem, hogy a nagy műgonddal felrakott tapétán konkrétan nem érnek össze a fűszálak, mire Szöszke fennhangon kikérte magának, amivel ketten ennyit dolgoztak, és ő azt így megírta, arra egy rossz szót ne szóljak! Hátoké, nekem csak kattintgatni szabad.

Bárcsak lett volna diktafon! Vagy legalább a Youtube playlist meglenne! Utólag ugyanis nem emlékszem, hogy miken röhögtünk akkorákat. Az biztos, hogy volt N'Sync, Justin Timberlake, Tomorrowland, és most, ahogy így visszagondolok, talán a Schnappi das kleine Krokodil se lett volna túlzás. Mert ez egy ilyen este volt. Közben a két tolmács, aki nem én vagyok, elment sült krumpliért (nesze neked paleo), részemről málnás vodkával elittam a másnapi antioxidánskészletet, de jól fogyott a joghurtos Bols meg az alkoholmentes Hoegaarden is.

Az est fénypontja viszont számomra a vízipipa volt, amelynek művészetébe én vezettem be a járatlan báránykákat. Szakértelmemről árulkodik, hogy másnap reggel észrevettem, hogy dohánymentes belevalót sikerült vennem... Mindegy, legalább akkor sikere volt, mint annak a bizonyos csokifondünek Fefééknél (don't ask), ugyanis druszámnak sikerült mentalistát megszégyenítő módon anélkül a sípcsontjára, Szöszke vadiúj fehér szőnyegére és a saját kezére is égési sérülést varázsolnia, hogy bármilyen irányban erőt fejtett volna ki az eszközre. Már mindenki jól van, a gyorssegély gyanánt előrántott fagyasztott kenyér azóta pályát módosítva pirítósként teljesedett ki, a szőnyeg meg majd be lesz forgatva a kanapé alá. 

Reggel arra ébredtem, hogy hol vagyok. Az új vendégszoba annyira otthonosra sikerült, hogy hirtelen abban se voltam biztos, hogy nem Magyarországon vagyok-e. Én teljesen megértem azokat, akik szerelmesek lesznek abba, aki úgy kelt fel, hogy tessék a teád. Azokat már kevésbé, akik olyan helyre költöznek, hogy az álom workflow-jába óhatatlanul belekeveredik éjszakánként kétszer, hogy "bzmg harang, aludjunk tovább", de ezért kárpótoltak (J szavaival élve) az illeszkedő állatok. Mármint ebbe a nyugis, patakról elnevezett falvacskába szőlőtermelő apokalipsz apokrif apóklipsz akropoliszba illeszkedő bárányok. "Ne nőjetek meg nagyon hamar!" - köszönt el tőlük Szöszke, majd teljesen élethűen visszabégetett annak az egynek, amelyik egy álmos vasárnap délutánon hajlandó volt interakcióba lépni.

Azóta a tegnap éjjeli bűnbarlang vélhetően visszaalakult hibátlan fehérre festett, polgári nappalivá, de a nyomok megmaradtak. Nem hiszem, hogy valaha el fogom felejteni azt a képet, amikor tisztes bizottsági alkalmazottak orrából úgy gomolyog a füst, mintha Süsüvel szűrték volna össze a levet.