Beküldte Raya deBonel -
Borzasztó érdekes estém volt tegnap. Valahol megláttam, hogy lesz koncert, bordeaux-i borok meg thai kaja, és feldobtam a Couchsurfingre, hogy jön-e velem valaki. Egy török, egy ázsiai meg egy belga jelentkezett, de ennél azért jóval érdekesebben alakult. Az ázsiai nem jött, annál meg több eszem lehetne, mint hogy egy török pasival menjek bulizni, aki majd értelemszerűen rám hajt, de nem, én nem tanulok. Egyébként nagyon jól csinálta, közölte, hogy a nő a főnök, és hogy ő oda megy, ahova én mondom neki (értsd: hozzád vagy hozzám).
A török srác 30 éves, 17 éves kora óta itt él. Korábban pincér volt, de most a Godiva-gyárban bonbonokat csinál. De egyébként a vállalkozásban van a jövő, csak a nyugatiak nem mernek hitelt felvenni. Ők még 6 évig nyögik a házuk után a törlesztést, de utána 400 ezer euró értékű ingatlanjuk lesz. Odahaza minden töröknek van valami biznisze, az apja például klasszikus arabból fordít és hastáncruhákat árul. De még Belgiumban is létezik az úgynevezett zöldségesmerci (-Lexus, -Audi, -BMW), sőt, állítólag az autómosás is nagy üzlet. Atatürköt a törökök kb. 50%-ával ellentétben pozitív alaknak tartja, például azért, mert ha már népszámlálást azóta is képtelenek voltak tartani, legalább vezetéknevük már van. Kiderült, hogy én több török városban jártam, mint ő. Ízelítőt kaptam a muzulmán udvarlási stílusból, a nők verbális tisztelete például igen fontos szerepet kap a kultúrájukban.
Az érdekes rész akkor következett, amikor befutott a kankurencia egy Amerikában iskolázott belga személyében. Ő annak ékes példája, hogy van olyan pasi itt is, akiben van spiritusz, csak azok emigrálnak. Ő most is Minneapolisból jött meglátogatni a barátokat, és pont ugyanúgy zsizsgett, mint én szoktam Budapesten. Kint tanult, megpróbált visszajönni, 4 év után kirúgták, megvonta a vállát és irány Amerika.
Én csak figyeltem, ahogy Ázsia és Amerika némi európai közvetítéssel találkozik. A belga értetlenkedett, hogyhogy se belga barátja, se belga exe a töröknek. aztán meghívta a Luxembourg térre a barátaihoz, és csodálkozott, hogy a török közölte: ő ugyan nem fog elmenni. Sajnáltam kicsit, mert szerintem saját maga köré építi a falakat, más kérdés, hogy a belgák is zsaluznak ám a túloldalról. Mert lehet, hogy a rendőr nagyobb eséllyel állítja meg a törököt, mint a fehéret, de ha a török ittasan vezet és tele van a kesztyűtartó hasissal, akkor miért is van felháborodva?
Egyszóval nagyon érdekes este volt, persze nem Belgium lenne, ha nem úgy ért volna véget, hogy mire kidobnak a kocsmából, zuhog az eső. Egy páran még tartották magukat az erkély alatt állva, de én egy idő után meguntam, és - egy füst alatt megoldva a fentebb vázolt problémát is - hazaiszkoltam. Hozzám.