Beküldte Raya deBonel -
Pénteken, jobban mondva szombat reggel úgy értem haza, mint élénk éjszakai életű fotós haverom szokott. Lehet, hogy igazából nem is vietnami??
Ezt a Havervagyot még Zsófi ajánlotta, de pont sose voltam itthon a bulijukon, aztán most kaptam egy levelet, hogy a negyedik szülinapjukat fogják ünnepelni az Alagút tetején. Van abban valami mágia, hogy előző este a Direktrisznél pont ugyanazt a vágóképet bambultuk, mint amit most élete kockáztatásával örökített meg több tucat alkalmi partifotós.
Az első másfél órában semmi nem volt érzékelhető abból, hogy ez egy nyitott társaság lenne, ahova újak is nyugodtan mehetnek: kicsi klikkek beszélgettek, jobbára szerintem azok, akik megismerték egymást sötétben. Én tébláboltam, kattintottam párat, kerestem egy nyitott üveg bort (Nyakas!), meg dugóhúzót a saját boromhoz, de azt hiába. Végül két absztinens között kötöttem ki, akik viszont legalább motoroztak is, így volt közös téma. Egy idő után viszont hosszúra nyúltak a csendek: ha két világ találkozik, nehéz úgy beszélgetni, ha az ember nem issza bátorra magát. Szóval nem tartottam valami nagy durranásnak a bulit. Erre az egyik kempós (mert persze sportember is volt mind a kettő) javasolta, hogy menjek oda emberekhez, nyitottak lesznek. Oké, sziasztok, mondtam, és kitűztem magamnak, hogy az első embertől, aki bort iszik, megkérdezem, hogy van-e dugóhúzója. Az első egy két párból álló társaság volt, ott készült rólam pár portré meg potyáztam még egy pohár bort. Aztán egyszer csak odapenderült egy pasi, aki úgy nézett ki, mint a kutyatulajdonos, csak magasabb kivitelben, hajjal, szóval az életkorától eltekintve vállalható pasi volt. Külön értékeltem, hogy bemutatkozott. Hasznosnak is bizonyult, mert ő már ismert másokat, és ettől hirtelen megint az új ismerősök örvényében találtam magam. Megsimogatták Tigrist, szereztünk bornyitót, és alapvetően beindult a buli.
Azért is vonzott az "illegális" kitétel, mert még sose voltam olyan buliban, ahova kijöttek a rendőrök (bár ígéretet már kaptunk). Mondjuk most se a klasszikus magyar intézkedési stílust láthattuk: a párkányra kimászást a lehetséges 50 rugó bírság helyett udvarias visszatessékeléssel büntették, aztán nekiálltak csajokkal fotózkodni.
Apropó fotózás: muszáj lesz rendesen megtanulnom, mert amíg a nyakamban lóg, mindenki profi fotósnak néz. Az ihlet igazán hajnali 4 és 5 között szállt meg, hazafelé jövet. Hetek óta irigyeltem a DSLR Fotó Facebook-csoportján felbukkanó pipacsokat, ugyanis Belgiumban ez ismeretlen fogalom. Most lőttem néhány szép példányt, és külön örültem, hogy háromszor annyiért megvettem azt az objektívet, ami nem ötszög, hanem kör alakú bokeh-t csinál.
Amikor a közegek azért feloszlatták a bulit, bepótoltam a legutóbbi nyitóbulit és ünnepélyesen felavattam a Hello Baby nevezetű műintézményt az Andrássy úton.
Nagyjából ugyanolyan, mint a Doboz, jobban mondva az ott berendezett vívóterem, remélem, hosszú távon a szag azért más lesz. Csupasz téglafalak vastag szellőzőcsövekkel, fekete falra vetített halott lány, akinek hajszárítóval fújják a haját. A központi térben dohányoznak, táncolnak éppen hallgatható zenére, a fejük felett óriási buborékok lebegnek. Bent kommersz R&B szól, épphogy nem táncolható. Plusz: tudják rendesen a fröccsök fajtáit. Mínusz: nincs máklikőr (rétegízlés vagyok).
Az idillnek egy flashback vet véget, a falon az előzményeket látjuk: a lány zuhan. Az előtérben egy szőke csaj bömböl féltenyérnyi vérfolttal a fején. Hm, érdekes hely.