Brüsszel

Ma elmentEM a metró egyik végétől a másikig gyalog, bezsebeltEM a dicséreteket a vegafasírtomra, a 24 kilométeres túra végén beültEM couchsurfingesekkel sörözni, majd töröltEM a telefonomról azt, akinek csak addig kellettem, amíg bepasizásával egyidőben el nem felejtette a barátaival együtt az egyes számot is.

Brüsszelben ritka vendég a napsugár, de nemsokára én is ugyanilyen ritka leszek! Már vágom a centit. Na de addig sem unatkozunk.

Borzasztó érdekes estém volt tegnap. Valahol megláttam, hogy lesz koncert, bordeaux-i borok meg thai kaja, és feldobtam a Couchsurfingre, hogy jön-e velem valaki. Egy török, egy ázsiai meg egy belga jelentkezett, de ennél azért jóval érdekesebben alakult. Az ázsiai nem jött, annál meg több eszem lehetne, mint hogy egy török pasival menjek bulizni, aki majd értelemszerűen rám hajt, de nem, én nem tanulok. Egyébként nagyon jól csinálta, közölte, hogy a nő a főnök, és hogy ő oda megy, ahova én mondom neki (értsd: hozzád vagy hozzám). 

Az valami félelmetes, hogy még be se kell hogy tegyem a lábamat Belgiumba, és máris minden berosszul. Ma például az internet tréfált meg. Békésen legelészek a virtuális mezőkön, amikor egyszer csak kiszalad alólam. A gond csak az volt, hogy nem nyomtattam ki a beszállókártyámat. Ugyan előre 10 euróért megvehettem volna, hogy ők nyomtassák ki helyettem, de hát ki az a hülye, aki ezért fizet, na így került 30-ba az utazásom.

Így kell ezt csinálni: reggel kezdés az Ikeában, szerelőgyula (én egész estig azt hittem, hogy ez egy főnév) délután 5-kor el, fél 8-tól jöhet a pizsamaparti. Szöszke lakása rulez!

Akit esetleg érdekel, hogy miért voltam eltűnve a hétvégén, az nézegesse szorgosan a bal oldali menüben hamarosan feltűnő új pontot, a többiekre pedig csak úgy kéretlenül rázúdítom a tegnap estémet. 

A brüsszeli spanyol közösség törzshelyén, a Centro Cabraliegóban kezdődött az este (Szöszke megfogalmazásában: egy szocreál menza és egy úttörőtábori dühöngő kombinációja, de adnak calamarit, rákot, krumplit, oldalast és csirkeszárnyat). Ez a része még aránylag kevéssé dolgoztatta meg a szarkazmikus idegrendszeremet.

"From Memphis in America, to Nicolai in Russia. 87 hours is a shameful outrage. 87 hours is an eternity! The cosmos was created in less time!! Wars have been fought and nations toppled in 87 hours!!!"

- őrjöng habzó szájjal a kedvenc filmemben a főszereplő. Ehhez képest én 8 napja várok egy Németországból DHL-lel érkező csomagra. Olvassátok szeretettel.

Van a ráncoknál durvább dolog, ami az ember homlokára kerülhet.

Például egy tapétaragasztóval felerősített fél tekercs konyhai törlő, művérrel meglocsolva.

Brüsszel olyan mértékben szürke, hogy az itteniek mindent kitalálnak, csak hogy kicsit megszínesítsék az életet. Ha egy ilyen rendezvény Amszterdamban, New Yorkban vagy Tokióban lenne, tele lenne vele az internet. Effektíve több száz, tökéletesen sminkelt, helyenként beöltözött

Gondolom, mivel az állandó olvasótábor nagy része nem brüsszeli illetőségű, mindenki ég a vágytól, hogy megtudja, milyen volt a bazi nagy magyar-belga-francia-portugál-német-olasz-amcsi születésnap. 

Jövök haza a piacról békésen (támogassuk a helyi termelőket, meg tök finom a friss mangó), erre megszólít a ház előtt egy pasi, hogy akar egy fényképet csinálni a "negyed" életéről, lennék szíves odaállni az apja, a szomszédja meg egy odakeveredett haverja közé. Bringával vagy anélkül? - kérdeztem.