Zombizom

Van a ráncoknál durvább dolog, ami az ember homlokára kerülhet.

Például egy tapétaragasztóval felerősített fél tekercs konyhai törlő, művérrel meglocsolva.

Brüsszel olyan mértékben szürke, hogy az itteniek mindent kitalálnak, csak hogy kicsit megszínesítsék az életet. Ha egy ilyen rendezvény Amszterdamban, New Yorkban vagy Tokióban lenne, tele lenne vele az internet. Effektíve több száz, tökéletesen sminkelt, helyenként beöltözött

zombi támolygott végig helyenként művért köpködve

egy DJ-pultként is működő szekeret

követve a királyi palotával szemközti parktól lényegében a főtértől egy köpésnyire egészen a városközpontig, ahol spontán flash mob keretében letáncolták a Thrillert, majd szétszéledtek. Tanulság egyébként a fényképezéssel kapcsolatban, hogy Belgiumban minden random embernek, akinek erkélye van, annak tükörreflexes gépe is, az utcán meg pláne nagyon sok nyálcsorgató objektívvel néztem farkasszemet. Couchsurfingesekkel voltam egyébként, sajnos megint mindenki másik országból jött, pedig sok olyat láttam, amitől kizárólag anyanyelvemen elmondható szókapcsolatok tolultak vértelen ajkaimra. Annyira belejöttünk a szerepünkbe, hogy egyesek elkezdtek a kávézók üvegén dörömbölni a bent ücsörgő japánok nagy örömére, egy levélszállító kocsit meg majdnem sikerült felborítani. Körbe-körbe jártak a művéres flakonok. 

Muris, amikor az ember a Food Factoryban úgy megy oda fizetni, hogy közben már megfeledkezett arról, hogy így néz ki, aztán nem érti, miért menekül a főúr. A metróban meg már voltam este egyedül máskor is, de még sose volt csurom vér a pofikám. 

Az este további része kocsmatúrába fulladt, felkerestük a Moeder Lambicot (amit új-zélandi barátunk úgy fordított le: Mother of All Beers, azaz Minden Sörök Anyja), aztán a Central Cafét, ahol olyan zenét játszottak, amire zombiként is hitelesen lehetett táncolni. A többiek még abszintozni is elmentek, én inkább hazajöttem, és mielőtt kivakartam volna a jobb szememből a mogyorószínű kontaktlencsét és lerántottam volna bal szemöldököm jelentős részét, még lefényképeztem mindent az utókornak.