Expo

Hát vége van, és mint mindig, vegyes érzésekkel. Először is, teljesen tisztában vagyok vele, hogy én (az egész évfolyam, persze) vagyok a hülye, hogy az első 5 hétben gyakorlatilag nem csinálok semmit, így az utolsó 3 hétben agyahagyott hajrázás van, de az, hogy ezt így lehet, legalább részben amiatt van, hogy a tanárok legalábbis elnézik. De minden alkalommal (most utoljára) elfogy az erőm a végére, és nem tudok se mosolyogni, se igazán jól teljesíteni, csak menjünk már haza és hadd sírjam ki magam.

Miniszabi

A múlt hetem úgy nézett ki, hogy fa, szövet, csirkeháló, papírmasé. Mármint ezek egy-egy napot vettek igénybe, iszonyat monoton, kásahegy jellegű fizikai munka formájában, súlyosbítva a bestresszelt, ezért aztán aránylag undok Gyapjas társaságával (esküszöm, időnként hallottam az ostor pattogását). Mindennek eredményeként péntek este 7-re olyan fejfájásom és általános őszilégy-szindrómám lett, hogy majdnem felhívtam a Menőmanót, hogy rám ugyan ne számítson másnap, amire nekem szükségem van, az nem aktív, hanem nagyon is passzív pihenés.

Nördölés

"Ahhoz képest, hogy van veled egyidős múzeum, nagyon szép vagy" - mondta a szemtelen hollandja. De most volt igazi randi meg minden.

A velem egyidős múzeum pedig a hangzatos Oosterscheldekering:

Az úgy volt, hogy 1953-ban egy vihar elárasztotta fél Hollandiát, és miután ez már vagy huszonötször megtörtént korábban is, elegük lett. Na ilyen, ha egy hollandot felidegesítenek: olyan mérnöki csodát épít, amilyen még nem volt.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio