Eredetileg egyáltalán nem terveztem most Jordániába menni, mert egyedül nem igazán mertem, Ramadán van, meg egyébként is, Petrát már felrobbantotta az Iszlám Állam*, minek menjek én oda? Aztán Habibi megjelenésével egyre inkább úgy nézett ki, hogy ezt nem kerülhetem el.

Egyhetes csavargás Izrael legkülönbözőbb tájain, itt-ott váratlan sertésekkel.

Előtte még felmentünk az Elektromos Hegyre (kreatívan tudják a diákok elnevezni a helyi nevezetességeket), és lenéztünk még utoljára a kibuckánkra.

Abbahagyom már az erőltetett szójátékokat, tényleg. A héten voltam Gay Pride-on Tel Avivban, eldöntöttem, hogy otthagyom az egyetemet a fenébe, és megdögönyöztem kb. 8 kutyát. Képes beszámoló (kutyából nem lesz... szalonna).

Kezdődött azzal, hogy reggel váratlanul felébredtem 8:19-kor, azaz még pont elértem Feketeerdő úr* reggeli csikung-jóga egyvelegét, a kampusz macskáival súlyosbítva**. Ezzel sikeresen lekéstük a 9-ig elérhető reggelit, de helyette olyan finom zabot csináltunk, hogy bánta kánya. A nap további részében a kutatási reflexiómat*** írtam és telefonálgattam, félsikerrel. Ebéd után személyzeti ülés volt, ahol megtudtuk, hogy Spencer Tunick szeptemberben visszajön, és újralövi ezt a képet:

A hétvégén öregdiák-konferencia volt azoknak, akik az elmúlt 20 évben átestek ezen a sivatagi mindenségen. Erős szűrő, hogy ezt az eseményt mindig a Közel-Keleten tartják, tehát én nem hiszem, hogy sűrűn fogok itt szerepelni. Jövőre Jordániába mennek, idén még csak Cisz-.

A lényegen, amiért idejöttem, vagyis a búvárkodáson kérdőívezésen kívül mindenféle történik.

Tudom, képanyaggal hatásosabb lenne, de most ez van. Búvártanfolyam a Vörös-tengerben.

Terveztem én ezt már egy jó ideje, nem kis részben ezért jöttem Izraelbe, meg sejtettem is, hogy tetszeni fog.

A legtöbb eilati búvárközpont mondjuk így néz ki:

Múlt csütörtökön azon kaptam magam, hogy nyakamon a hétvége*, és semmi tervem nincs. Több se kellett nekem, egy óra múlva a kezemben volt a hostelfoglalás, feliratkoztam ingyenes városnéző sétára, és leszerveztem két kevésbé vallásos helybéli couchsurfingest.

Pénteken a legelső busszal kellett indulnom 5:40-kor, hogy 10-re ott legyek.

Én mindig azt hiszem, hogy most majd sikerül megnehezíteni az életemet, Chilében is azt hittem, meg most is, aztán itt vagyok, az internet simán Skype-olós/streamelős, légkondi van, ebédre hajdina, édesburgonya, hummusz meg ilyenek, és az íróasztalomnál ülve fél óra alatt megszerveztem egy jeruzsálemi hétvégét ingyen városnéző sétával, 9.7-re értékelt hostellel, két couchsurfingessel, akik közül az egyik szereti a Galaxis Útikalauzt, a Guinness sört, A remény rabjait és a graffitiket.