Ezt most Szöszke kedvéért, ő mindig vinnyogva értékeli, ha szóba kerül a Kutterpullen, vagy a német tengerészképzés egyéb sajátosságai. Az egyik, hogy országosan több mint 1200 diákszövetség működik, persze nem mind tengerészeknek, de a legfurább hagyományaik biztos nekik vannak.

Nagyon kellett már egy ilyen hétvége. Napsütés, fagylalt, múzeumok és Párizs.

A kettővel ezelőtti hétvégén Párizsban voltunk, és nem azt mondom, hogy nem akartunk többször szakítani, de mégis az Eiffel-tornyon veszekedtünk (szó szerint és átvitt értelemben is), bort ittunk a Szajna-parton, Berthillon-fagyit ettünk meg ilyenek. Bagett.

És hát a leonbergi még mindig tud vicceseket mondani.

- Mi az abszolút bizalom? Amikor két kannibál orálisan kényezteti egymást.
- Az nem bizalom, hanem kölcsönösen biztosított megsemmisítés.

Mint ma rendrakáskor kiderült, a leonberginek a konténerhajón töltött év alatt fejlődésregényt hajózási témájú esszéket kellett írnia, amit kissé berzenkedve ugyan, de meg is tett. Most következik a berzenkedés, értő fordításomban.

Bevezető bekezdés az összes iromány elején:

"Az STCW, a német szabályozás vagy micsoda értelmében a M... I.... konténerhajó fedélzetén történő tartózkodásom alatt, a képzésem részeként dolgozatokat kell írnom arról, ami itt zajlik."

Pár kósza idézet:

Ez a belga MÁV. De még olyanabb. És ma még örüljek, hogy se sztrájk volt, se két centi hó, mert akkor már ki se jutottam volna Hágából. Ehelyett gyanúsan jól ment minden egészen addig, amíg - ó, milyen ismerős ez a német vasútról - nyílt pályán, látszólag indok nélkül, meg nem álltunk. Aztán bevánszorogtunk még valami mucsai kis állomásra, de a mozdonyvezető bocsánatkérő hangját hallva már lehetett tudni, hogy gáz van. Kétszer próbálták újraéleszteni a motort, sikertelenül.

Most éppen tökre pezseg bennem a dizájnerkedés, mert végre nem csak poharakat rajzolunk, hanem ténylegesen tervezünk valamit.

A legutóbbi két hétvégén főként a párkapcsolatomat hegesztettem, olyan dolgok miatt, ami biztos, hogy mindenkinél előjön, csak talán nagyobb a hangsúly rajta, ha a prioritások száz kilométerekben fejeződnek ki.

Ez már lassan hagyomány, úgy tűnik, minden alkalommal ellátogatok rackázni, amikor Pesten vagyok. Jó érzékkel az utolsó estémre időzítették, betetőzve ezzel a gyorstöltést*. Hanem ilyen troll még sose volt a frontember.

Hajjaj. Budapesten rövidujjas időjárás volt, Raméék kertjében még le is sültem, itt meg fúj a szél és még a napra is oda lehet fagyni. Újdonság viszont, hogy a fák az utcámban kivirágzottak. Nagyon Hello Kitty a hangulat.

Kábé olyan a beszélgetés, mint a Shrek 2-ben, amikor mindenki egymás nevét ordítja.