tolmács

Most akkor beszámolok a szakmai titoktartás keretein belül a mai ülésről, mert ez se volt piskóta. 

Bűnüldözési munkacsoport. Téma: a közeljövő labdarúgó eseményeinek biztosítása, a határokon átnyúló futballhuligánok valagba rúgása megfékezése, rendőri jelenlét és nemzetközi együttműködés. A tagok egytől egyig kopasz, kigyúrt egykori focisták, akik nem sok tolmácsolást hallottak életükben. Na jó, nem mondok egészen igazat: a magyarok között volt egy Kern András-imitátor, aki legalább tudott angolul.

Elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen nem olyan nagy misztika az, hogy minden energiaátadás, amit csak csinálunk. Elvégre amikor éppen rossz a kedvem, mert rövid volt a magyarországi hétvége, akkor még a szemkontaktust is kerülöm, mert ha az megvan, akkor én rögtön hatni akarok, az meg energiába kerül. Úgy működöm mostanság, mint egy finom műszer, pontosan tudom, mennyire van tele a tank és milyen messzire jutok még el belőle. És vissza tudom fogni magam.

Van egy olyan szoba, amit minden nyelven affichage-nak (ejtsd: áfisázs) neveznek. Ez a tolmácsok kis kuckója, sok, internetre kötött számítógéppel, felügyelet nélküli nyomtatóval (persze én is csak a kiküldetésekhez szükséges repülőjegyeket nyomtatom csak ki rajtuk...), hirdetőtáblákkal (akkurátusan nyelvi szekciókra osztva) és hasznos kis fachokkal, ahova be lehet suvasztani például az aláírt szerződéseket meg a jelenléti íveket. Efölött a kiírás valahogy így fest: "List of presence attendance".

Ezek olyanok, mint a miniszterek, szóval ritkák és aránylag fontosak. 27 van belőlük, és ha ott vannak, igyekszem úgy intézni, hogy tolmácsolhassam őket. Már 5 megvolt: Barnier, Potocnik, Lewandowski,  Almunia, Malmström, és alig maradtam le Barrosóról.

Jeles, amúgy igen szolid, monogám életet élő barátnőmmel gtalkoztam, és éppen ott tartottunk, hogy mit kell írni, ha a pasi az istennek nem reagál ("bocsi, hogy így rád török, de szükségem van egy szexállatkára", itt kértem meg, hogy a továbbiakban olyat ne írjon, amin spontán, horkantva felröhögök, mert mégis élő közvetítés meg minden), amikor hirtelen ráfókuszál a fülem a mellettem verejtékező kollégára:

-... a kukik részei az életünknek..."

Maitai arca Joker-szerű vigyorba húzódik, kezét a szája elé kapva próbálja egyben tartani arcizmait.

És folytatja.

Gondoltam, egy kicsit betekintést engedek a mindennapjaimba (mert egyébként nem szokásom, főleg nem egy ország-világ előtt nyilvános oldalon), és elhozom nektek a munka közben telefirkált papírjaim egyikét. Szerintem ez egy reprezentatív, egyben szórakoztató példány. Házilag preparálva.

Nem tudom, láttatok-e már tolmácsgépet (régi, hűséges olvasóim márciusban láthattak itt), de azért elmondom, hogy van 3-5 relégomb, ahol be kell állítani a munkanyelveket, és ha nem az eredetiből dolgozik az ember, akkor ezeket kell gyorsan megnyomni, hogy mondjuk a görög küldöttet lefordítsa az ember (aztán néha rájövünk, hogy mégis angolul beszél). Na, én eddig mindig erősségi sorrendben adtam meg a nyelveimet: EN, ES, FR. Ma valahogy helyet cserélt az utóbbi kettő. 

Munkás hétköznapok vannak mögöttem, azért is választottam ezt a címet, mert mostanában izzadok, mint egy ló.