tolmács

Hát az a nevetséges, hogy The Legal Alien (a továbbiakban: TLA) korábban már jellemzett angoljából személyesen úgy 60-70%-ot értek, Skype-on, fejhallgatóval viszont 100-at, és még szószedetet is tudok belőle csinálni. Ha egyszer leállok ezzel a melóval, tudatosan vissza kell szoktatnom magamat arra, hogy audiorendszer nélkül beszélgessek emberekkel. 

Visítva röhögős kommentfolyam a Facebookon, avagy ilyen élményeim lennének, ha 20 évvel idősebb lennék:

"A kabinok a büfében vannak. Ha kinyitjuk az ajtót, behallatszik a kanálcsörgés és a kávégép. Ha becsukjuk, nem kapunk levegőt."

"Nekem volt már szerencsém portásfülkéhez, uzsonnázó biztonsági őrrel, illetve moziterem vetítőjéhez, kilátás azon a kis lyukon."

A tolmácsolás olyan szinten elérte nálam azt, hogy pánik hatására tökéletesen nyugodt maradok és egy igásló rezignáltságával teszem a dolgomat, miközben a hangomon semmi nem hallatszik, hogy még az El Camino se tudott különösebb szívdobogást kiváltani nálam.

Azon töprengek, hogy ha lenne retúrom, és a tisztelt küldöttek állandóan szólásra jelentkeznének, majd amikor levegőt veszek és benyomnám a B gombot, legyintenének, hogy mégse, akkor vajon megoldódnának-e a pasizási problémáim.

Phyllum: Mensoidae

Classis: Humanesue

Ordo: Linguisticae

Familia: Interpretatori

Genus: Parlamentaris

Species: Natator Liber

A fenti hiperműveltkedéssel azt akartam közölni, hogy a szabadúszó tolmács külön állatfaj. Én egy szabadúszó mimikriben tenyésző, laboratóriumi körülmények között nevelt szobatolmács vagyok azokhoz képest, akik annyi idős koruk óta űzik az ipart, mint én, csak éppen a szüleim lehetnének. 

A múltkori kabingyűlésen kiderült, hogy én gyakorlatilag meghackeltem a rendszert, amikor bekerültem szabadúszónak. Egyszerűen úgy van megdöntve a pálya, hogy frissen végzettként ne lehessen bejutni. Ugyan vannak programok (pl. olyan ösztöndíj, amit én is kaptam, ami a tandíjat fedezi, meg integrációs program azoknak, akik éppen elcsúsznak a vizsgán), csak épp baromira nem hatékonyak.

Tegnap vettem egy füzetet az aktív angol szókincsemnek (vagyis azoknak a szavaknak, amiket oda szeretnék bejuttatni azzal, hogy tudatosítom és feljegyzem őket - Szöszke módszere), egy másikat az olasz szókincsemnek (optimista módon az utóbbi nagyobb). Vettem szép színes matricákat, hogy testreszabjam őket (nem elég, hogy Atoma márkájúak), és egy balkezes tollat, illetve ceruzát. Két beszédet konszekeltem, három cikket blattoltam, de Orbán pávatáncos, másfél perces felszólalásába szinkronban még csúnyán beletört a bicskám.

A mai lakással pofára estem, szakmai vonalon viszont szépen haladok. Ha valaki még esetleg nem értesült volna róla: a munkamennyiségem attól is függ, hogy 4-es skálán hányas kompetenciapontszámot ítél meg nekem a főnök. Eddig 1-es voltam, mindenki onnan indul, csak én - pont nevezett főnök feledékenysége miatt - ott is ragadtam. Írtam neki, hogy ugye most már (hogy lassan lejár a 100 nap, aminek értelmében a régi rendszerben már tapasztalt tolmácsnak számítottam volna, egyharmaddal nagyobb fizetéssel) eléggé megmelegedtem ahhoz, hogy értékeljen?

Ismét jelentkezem, bár nagyobb újság nincs, mint - ahogy Jóanyám mondaná - "büdösül néz ki" a körmöm. Mit csináljak, elszórakoztam.