Rájöttem, hogy velem mélységes igazságtalanság történt. Amit másokkal színészverseny néven komoly (?) tétért csináltatnak, azt nekem legsérülékenyebb kamaszkoromban, Földessy Margitnál kötetlenül (?), személyiségfejlesztő (??) célzattal muszáj volt. És még fizettünk is érte. Most persze már szívesen kipróbálnék egy ilyet, lehet, hogy szülinapomra beújíttatok magamnak egy Beugró társast, ha megígéritek, hogy játsztok velem.

Két kis krumpli, olyanok, mint a cserélhető kiegészítős gyurmaemberkék. Ha az egyikük mérges lesz, a másik lángba borul. Ha a másik elszomorodik, az egyikről csöpögni kezd a víz.

- Amikor ez a tűzoltóságon dolgozott, egész nap nyálas filmeket kellett néznem! - zsémbel a másik.

Tud valaki nevet adni nekik?

Aktív társadalmi életet élünk mostanság. Tegnap Játék SIG volt, ahonnan elmaradhatatlanok a bosszantóan nehéz rejtvények, az idegesítően művelt tagtársak, továbbá Lacika zsírban sült palacsintája. Bár most, asszem, ka túltett rajta: az ő palacsintája enyhén narancsos színű volt, mert, mivel szóda nem volt otthon, Fantát nyomott bele.

Volt egy olyan feladat is, ahol egy lapon található kb. 30 tárgyat kellett megjegyezni, majd válaszolni, hogy volt-e öt szív és két lila gomb a lapon. Kettőnknek lett maximális pontszám. Leendő tolmácsként csalódott lettem volna, ha nem így sikerül.

Nem volt kedvem bulizni. Nagyon nem. Ezen a héten akut emberundorom van, némi depresszióval megfűszerezve. Nem a legjobb kezdet egy bulihoz. Ráadásul szemérmetlen drágán rám sóztak egy neccharisnyát, amiben (egy méret) úgy néztem ki, mint egy kötözött sonka. Végül alávettem egy testszínűt, és úgy már elment.

Nem volt kedvem bulizni. Nagyon nem. Ezen a héten akut emberundorom van, némi depresszióval megfűszerezve. Nem a legjobb kezdet egy bulihoz. Ráadásul szemérmetlen drágán rám sóztak egy neccharisnyát, amiben (egy méret) úgy néztem ki, mint egy kötözött sonka. Végül alávettem egy testszínűt, és úgy már elment.

Nem cserélném el semmiért.

Azért nem, hogy párás szemekkel meredjek valakire a megváltásért cserébe, ő pedig visszanézzen rám egy ígérettel, amit abban a pillanatban megszegett, hogy kimondta, hiszen  ő nem szabad...

Azért nem, hogy minden nőiességemet bevetve is eldobjanak, és ne értsem, miért... hogy ne is legyen közöm hozzá...

Azért nem, hogy áradozhassak róla a blogomban, majd a szakítás után mélabús klipekkel búcsúzzak a képzelt érzéstől...

Rendkívül jót szórakoztam tegnap a Mensa Bulletin egyik cikkén. Tom Swift száz éves.

Bár a fene tudja. Mindenesetre 1910-ben jelent meg az első tudományos-fantasztikus fiúregény (ha van lányregény, akkor ilyennek is lennie kell) Stratemeyer tollából, aki mániákusan igyekezett elkerülni az angol próza rákfenéjét, nevezetesen a "said" szót. Így aztán körmönfont igéket, magyarázatokat, határozószavakat rakott a helyükre. Az ő emlékére nevezzük így az ilyen mondatokat (ami az amerikaiaknak kb. olyan, mint nekünk az "akkora paraszt vagy..." változatok):

Már szinte blogot lehetne írni arról, milyen szépen fonódik össze az életem az aktuális olvasmányaimmal. Ja, várjunk csak - ez az a blog.

A Twilight 4-ben a Jacob szemszögéből megírt résznél tartok, kellett egy ilyen, hogy bepillantást nyerhessünk egy vonakodó Alfa és a két részre szakadt falka hatalmi rezdüléseibe. Érdekel, szimpatikus az a fajta egység, amiben a vérfarkasok minden kontrollálatlan agressziójuk ellenére élnek. Csakhogy itt is vannak törvények, amiket nem lehet átlépni.

Természetesen nem sikerült a 14 hal, mert Túlbuzgó Timi a síelés alatt az összes fellelhető halamat 7-es szintre fejlesztette, így nem maradt, csak 4. Ma újra próbálom. Hogy a freeblog szavaival éljek: ha nem érted, akkor rád nem vonatkozik.

14 hal tanítása 37 perc alatt. Szerinted sikerülni fog?