Samtelen írt valamikor erről a cikkről, de azóta eltüntette a bejegyzést, legalábbis én nem találom. Az volt a lényeg, hogy Fefe mennyire nem hasonlít erre az ideálra, de mégis lehet szeretni.

A szóló szőlő és a csengő barack között én vagyok a mosolygó alma.

Hosszú, fáradságos, kétórás ebédelés után tért vissza a komplett Jogi és Regisztrációs Osztály, kiegészülve német vendégünkkel, akinek kedvéért magunkra vettük azt a flancot, hogy nem a munkahelyi hűtőből kivett, fagyisdobozos kaját melegítettük fel a munkahelyi mikróban, hogy aztán a munkahelyi gépünk monitorját folyamatosan bámulva, munkahelyi villával megegyük, és nem is a másfél saroknyira lévő Mr. Lee nevű műintézményben kanalaztuk be a betevő szecsuánit, hanem asztalt foglaltunk egy Liszt Ferenc téri étteremben. Ráadásul a Menza nevűben... nomen est omen?

Az istenek teremtettek valamit vagy valakit, aki végtelen intelligenciával és memóriával rendelkezett, de semmit nem tudott, csak ezt a mondatot.

Aszongya az osztályvezető asszony: "Azt hiszik, hogy mi itt naplopók gyülekezete vagyunk".

Egy pillanatra elgondolkodtam. Ha én csücsülök a blogom közepén és szövögetem intrikáim hálóját, akkor én is NAPLÓPÓK vagyok?

Picit verbális túladagolásban szenvedek.

Azt álmodtam, hogy találkoznom kell Jóanyámmal, de előtte még pont van annyi időm, hogy sétáljak egyet. Ahogy megyek az ismeretlen utcákon, balra feltűnik egy sífelvonó az avarral borított hegyoldalon. Csak amolyan kábeles, amilyenen Nofra húzatta magát Franciaországban, de azért vannak rajta emberek. Nekem meg eszembe jut, hogy ha síléccel tudnak ezen így, akkor nekem is menni fog. El is kapom a kötelet, ami felvisz egy olyasmi parkba, mint a Princess Diana Memorial Fountain, vagy mint ahol a Hairben a drogot osztották. Mennék tovább, de balról elkezdenek integetni a kalózok.

Szoktam néha azzal játszani, hogy beszélgetéseket képzelek el olyan emberek között, akik a való életben nem nagyon cseverésznének egymással, mert ha olyan téma kerülne szóba, ami bármelyikük számára kicsit is fontos, holtbiztos, hogy a másiknak annyira eltérne a véleménye, hogy pillanatokon belül örihari lenne a vége. Ilyen játék volt például a gimnázium tetszőleges, halálosan álszent alkalmazottja kontra Ernő bá, vagy újabb időkben Jóanyám kontra NLB.

Szokásom szerint megörökítem a családi trakta menüjét. Amúgy leplezem, de imádok enni, a Twilightban is az a fura, hogy Bella már előre örül, hogy ha majd vámpír lesz, nem kell alvással töltenie az idejét - ja igen, aludni is imádok.

Na.

- Popeye palacsinta (Kakas-recept: spenóttal töltött palacsinta hollandi mártással leöntve, parmezánnal megszórva)

- sütőtökkrémleves
- zöldborsóleves

Cirkuszban voltunk ma, ka révén a Nemzetközi Cirkuszfesztivál B programját nézhettük meg. Képek is lesznek majd, ha a mellettem halazó úriember méltóztatik leszedni őket a telefonjáról. Update: lettek képek, a bejegyzés pedig főoldalra került. Ahogy Typhoon mondaná: :-))))))

Meghámoztuk Atomot.

Kéretik megfigyelni az immáron öt hónapos hercegnő érettséget, önállóságot és dacot tükröző pózát!