A legaranyosabb Pixar videó, amit valaha láttam. Sajnos beágyazni nem lehet, a hangja helyett meg valami zene megy, de úgyis csak ugatás lenne alatta.

http://www.youtube.com/watch?v=KJQyrTHfrfA

Enjoy!

Még egy kis Avatar (nagyon megfogott a film, és erre rendszerint másnap jövök rá).

Büszkén jelentem: panelháztartás lettünk! Nem vagyok biztos benne, szabad-e ezt nekem világgá kürtölni, de úgy gondolom, igen. Akinek nézettségmérő van a tévéjén, az azért nem mondhatja el senkinek, mert esetleg megkörnyékezik, hogy nyomja éjjelre is úgy, mintha épp az adott csatornát nézné, neki nem kerül semmibe. Aki meg panel, azt legfeljebb arra tudják győzködni, hogy az ő terméküket vegye, de hát azt amúgy is megteszik.

Mostanság csupa olyan ételt készítek, amitől Nick biztos megnyalná a tíz ujját. Hogy a valóságban is-e, azt nem tudom, de nyelvészetileg tuti: az a fordítástanár, aki olyan szövegeket adott fel a zh-ban, amik a magyar ünneplési szokásokról, meg a szódavízről szólnak (Jedlik Ányos betétekkel), örömét lelné a "székelykáposzta" és a "bejgli" boncolgatásában. Utóbbiban egyébként én is, mindazok a sütemények, amelyeknek világosan látható szerkezete van (vö. kakaós csiga, pogácsa, nápolyi), nálam elemeikre bontva végzik.

Ez megpróbál egy klasszikus filmkritika lenni.

Elejtett megjegyzésekből (pl. "a megvalósítás ciki így egy hónappal az Avatar előtt") már sejteni lehetett, amit tegnap vizuálisan is megtapasztalhattam: a látványvilág egészen, de iszonyatosan, rettenetesen lenyűgöző.

Olyan hideg van, hogy a családi fészekben szokásos 18 fokos hőmérséklet kellemes melegnek tűnik. Az Árpád híd felé gyalogoltamban úgy éreztem magam, mint a szibériai tundrán vándorló rénszarvas (sic!): a pofámba vágó jeges szél valóságos dűnéket alakított ki, néhol csúszkálni kellett, máshol utat törni.

Délután viszont négy aranyos rúd bejglit készítettem, életem elsőit. Megyek, keresek is egy sütőtökös sütireceptet. Ezen felül székelykáposzta lesz a karácsonyi menü, kiegészülve a Nofrának béren felül juttatott portói, tokaji és egyéb alkoholtartalmú italokkal és szaloncukorral.

Nagy bevásárlókörutat csaptam ma. Nota bene: ma vettem meg az első karácsonyi ajándékot. Meg mindjárt a másodikat, a harmadikat és a negyediket is, még mielőtt valaki megbotránkozna, plusz vettem csomagolópapírt, és hozzávalókat a karácsonyfánkhoz, továbbá az ötödik ajándékhoz.

Tegnap volt Boborján 40. szülinapja. Az osztály már évek óta jár hozzá "meglepetésszerűen" ilyenkor (felmerül a kérdés: biztos, hogy öt éve nem lenne jobb dolga a szülinapján, mint egy rakás lökött huszonévest vendégül látni?), most úgy döntöttem, hiába van az év utolsó vívóversenye, én is megyek. Voltak, akiket 4,5 éve nem láttam. Nem mintha hiányoztak volna.

(első bejegyzés Kacorral)

Olyan érzésem volt ma, mint amikor Timon és Pumba a Föld körül terelget egy pandát, aki hozzájuk képest baromi nagy, aztán egyszer csak megjelenik az anyukája. Ma ugyanis visszamentem apukámmal oda, ahol hétfőn beszélgettem a nénivel a kis Toshibáról. Végül tőle vettük meg, mert ugyanúgy viselkedett, mintha csak a kicsi panda lett volna ott.

Délutánra meg is hozták, így most már itt villog és települ mellettem Kacor, a karácsonyi ajándék. Kis szerencsével a hajnali haletetést már róla végezhetem.