Szállásunk a Les Toits du Val d'Allos névre hallgatott (a fene érti, miért komplikálják ennyire a neveket, nehogy már egy külföldi a vouchere mutogatása nélkül rá tudjon kérdezni, hogy merre van a szállodája). Így nézett ki:

Megjöttem hát, és az egyhetes szünet örömére hosszas, képekkel tarkított bejegyzéssel kezdem az idei évet.

Megtettem a síelésre indulás legnehezebb lépését: eladtam a halaim nagy részét a Happy Aquariumból. Nyilván, hogy egy Jakesully nevű halat nem fogok a tengerbe dobni, sem Vilit, akit az azonos című gyermek első felsírása emlékére neveztem el, vagy a Nofra nevű nagyszájú halat...

Miután a tisztelt párom nemigen volt kapható efféle elmélkedésre (vö. "Tudja a tököm. Boldog."), most blogom 100+ olvasójával osztom meg 365 napra szóló jövőképemet. Avagy: hol és milyen akarok lenni 2010. december 31-én?

Szeretnék legalább egy lefordított filmet a hátam mögött tudni. Próbálkozom a könyvpiacon is, de ott olyan mértékű becsontosodás van, hogy mindeddig lepattantam róluk. Természetesen a BME háromnyelvű tolmácsképzésének padjait, fülhallgatóit és szinkronkabinjait tervezem koptatni, illetve jövő ilyenkor már túl leszek a kéthónapos strasbourgi kiképzésen.

Tegnap a Macskajátékot láttuk Jóanyámmal. Ő már látta, én már olvastam, mindenesetre mindkettőnknek voltak elvárásai. Én például nagyon kíváncsi voltam, hogy oldják meg a történet végét, amit én már papíron se értettem (SPOILER: meghal vagy nem? melyiket álmodja?).

A szereposztás olyan volt, amire azt szokták mondani: parádés. Ugyan a szereplőknek csak a felét láttam már másban is (Molnár Piroskát, Pogány Juditot, Békés Italát - na, őt többször is, mint szerettem volna...).

Gondoltam, írok kicsit a PASO cd-mről, hátha nem mindenki ismeri.

Naszóval, az együttes, mint Pannonia Allstars Ska Orchestra, szerintem is idegesítően hosszú nevű. Ők egyébként "paszó" néven emlegetik magukat. Van egy kincset érően rekedt hangú énekesük, akihez nagyon passzol (hehe) a doromb meg a magyar népzene, de azért ne vezessünk senkit félre, Jamaica ez a javából, "feel da riddim".

Körülbelül két éve volt Bécs, és az emlékezetes schönbrunni epizód. Tegnap voltunk Nofrával kétévesek (és aranyos, ahogy erre napjában hatszor emlékeztet), ami ezennel eddigi leghosszabb kapcsolatommá avatja ezt, amit vele művelek. Nekem még dolgoznom kell ezért az achievementért (ja, most nem Happy Aquariumot játszunk??). Ennek örömére tegnap az Aquaworldben voltunk.

Ha már ilyen számadást mindig szoktam csinálni, vagyis igyekszem magam lenevelni arról, hogy szégyelljek kajákról írni, megosztom a tisztelt olvasótáborral családom szerény karácsonyi menüjét.

- borleves (életemben először hidegen)
- aszaltszilva-krémleves (a Kakas étterem receptje alapján)
- gombaleves

- disznótoros
- sajtba panírozott, tejszínnel sült pulykamell
- hagymás krumpli
- párkáp (vagyis dinsztelt lilakáposzta)
- görög saláta
- savanyúság

Pilates, nyúllal

Azért jó, hogy így neveztem el a nyulamat, mert rugalmasan becézhető. Ha egyszerűen meg akarom nevezni, színének megfelelően, azt mondom rá: "Szénatom". Ha kedveskedni akarok, úgy hívom: "Aranyatom". Ha pedig Nofra éhesen néz rá, azt kérdezi: "Megkóstolhatom?". Ha pedig edzésen vagyunk, megkérdezhetem tőle: "Csókolom, megszakadhatom?" Nem jó, az alanyi és tárgyas igék azóta kifognak rajtam, hogy rászoktam a "könyörgöm"-re, ami, mint kiderült, helyesen "könyörgök".

Tudósítás a karácsonyfa alól

Igen, muszáj volt bekapcsolni a laptopot, a részleteket inkább hagyjuk. Illetve majd később.

A délelőttöt Jóanyámnál töltöttem, aki, szegény, önhibáján kívül csatlakozotta BKP-hoz (Bandzsi Karácsonyfa Projekt), mert bár gyönyörű fát vett, befaragni nagyjából 70 fokban sikerült. A csúcsdíszt inkább nem tettem rá, az ötlött fel bennem, hogy inkább szélkakast kéne.