Jó sokáig azt gondoltam magamról, hogy introvertált vagyok. Elvégre mennyivel menőbb, ha a hihetetlenül gazdag belső világomat nem adom ki akárkinek, na meg kényelmesebb is arra fogni a népszerűtlenséget, hogy "naná, azért, mert nem hagyom magam megismerni". Nehezebb bevallani, hogy a jó francot: nincs ott semmi megismernivaló.

Ma végre csörgött a munkahelyi telefonom. Az üzemeltetésről csörögtek, hogy mondjam már meg a készülék leltári számát.

Azt a mindenit, pénteken kurvák és kamionosok farsangra megyünk.

Már ki is találtam, mi lesz rajtam: a Nofrahúgtól kapott ordenáré fekete magas sarkú, neccharisnyával és a floridai "meghúzom a rojtját és fáj" szoknyával, a lila bársony topommal, zöldre mázolt szemekkel, kirúzsozva, és a legízléstelenebb zöld csillogós fülbevalómmal.

Vagy esetleg legyen leggings, mininadrág, a fekete pólóm, ami egy igazi prostitól van, füstös, tussal kihúzott szemek, és a pillangós fülbevaló?

Vagy tud valaki kölcsönadni combig érő latex csizmát?

Ó, anyám. Alant olvasható egy személyre szabott alkatelemzés kivonata. Nézzük, mit nem vehetek fel?

"Kerüld a függőleges vonalakat, s ez nem csupán azt jelenti, hogy ne öltözz csíkosba tetőtől talpig.

Az apró kiegészítőkkel és a kis mintákkal vigyázz, mert még nagyobbnak mutatnak.

Kerüld a magasan záródó felsőket, a sálakat, a garbókat, a rövid láncokat, a nyakörvszerű nyakékeket.
Sajnos a hosszú fülbevalók sem jók, ettől csak rövidebbnek tűnik a nyak, de a túl pici és finom darabok sem szerencsések.

„…nem azt mondom, hogy a BDSM bulit receptre kéne felírni, mert valaki vevő az ilyenre, és van, aki nem…”

Egy hónap-egy színdarab projektünk keretében vetődtünk el a Thália Stúdiójába, Rudolf és Kálloy-Molnár Péterek produkcióját megtekinteni. A SÖR, a GÖRCS, a Beugró, illetve az És Rómeó és Júlia után rekeszizomgörcsre készültünk.

Itt az ideje, hogy én is megírjam a magam verzióját a BDSM-ről, az utóbbi napokban úgyis ettől zeng a falka (nem Stephanie Meyer találta ki a "pack mind" kifejezést).

Ételfüggőként mi más hasonlatot találhatnék erre, mint a következőt:

Van ugye a sima, normális, teljességgel átlagos és fantáziátlan párok által is gyakorolt szex (azt hiszem, ezt nevezi NLB "háztartási szex"-nek). Ez mondjuk a házi koszt, paprikás krumpli nem bográcsban főzve, egybesült disznóhús hidegen, minősített esetben disznósajt kockakenyérrel, sápatag almapaprikával.

Egészen valószerűtlen az életem. Mintha nem is az enyém lenne. Napi nyolc órában dolgozom egy közintézményben, naponta legalább egyszer nem homemade kaját eszem, emberek invitálnak meg otthonukba, és képes vagyok megfelelési görcs nélkül beszélgetni velük, és egyáltalán.

Előzetesként le kívánom szögezni: Megítélem és nem Elítélem (Tudom paraszthajszálnyi a különbség, de mégis különbözik.)

Tegnap sokadszor voltunk az SM’s Cafe-ban, én kicsit később érkeztem így volt lehetőségem (már sokadszor) kicsit kívülről szemügyre venni a Társaságot. Távol álljon tőlem hogy közülük bárkiről is véleményt mondjak, így amit most írok az szigorúan az én szubjektumom görbe tükrű képalkotása.

Tegnap főztem. Szép nem lett, de annál finomabb.

Mai menü: fokhagymás párolt karalábé Scarborough Fair mártással. Aki az utóbbit kitalálja, keblemre ölelem, mint az emberi kultúra és az európai nyelvek szakavatott ismerőjét.