Imádok jógázni.

Tegnap jó volt a vívás. Nagyrészt Mitsoura Lei Toi című számát zümmögtem közben, amíg rá nem jöttem, hogy ha a tökéletes roma kiejtésre koncentrálok, akkor nehezebben nyerek, vagy egyáltalán nem is.

Nofra már megint valami olyasmit csinált, amiről azt hinné az ember, hogy nem lehetséges. Beszerzett egy halat, ami nem nő. Ha megetetik, akkor tele lesz, ha átnevezik, átneveződik, ha átteszik másik akváriumba, átmegy, ha eladják, eltűnik, majd a következő belépésnél megint ott van. Éhesen, az eredeti nevén, az eredeti helyén.

Béke van, csend, hálószobánkat kókuszillat lengi be, a kanapénkon egy gyönyörű, makrancos törpenyúl garázdálkodik (hú, nem akarjátok hallani, milyen szavakat használok, amikor nagy dérrel-dúrral elindulok felé, hogy elvegyem tőle a pizsamámat, még mielőtt megrágná (vö. "Édes-aranyos nyuszika, imádlak, szőrgolyó, bundás harcsa, vadas mártás, drága kis gombócka, ütyülüpütyülü")), én pedig alázatosan arigatózom mindenkinek, aki a Valentin-napi kirohanásom után kifejezte szimpátiáját...

Valentin-nap van, és én ezt szeretem.

Jóanyámmal beszélgettünk a szavahihetőségről. Az ő véleménye itt nem is releváns (általában az enyém ellentéte, ha valakit érdekel), csak az ilyen beszélgetésekből szoktam rájönni, hogy én mit is gondolok. Szerintem az még simán belefér, hogy valakinél van egy szorzó (vö. el kell osztani kettővel, amit mond). Csak legyen az a szorzó állandó.

Lehet, hogy nem szabad elmondani, lehet, hogy megcsinálni se szabadna, nem tudom, nem vagyok angyalógiai szakértő. Csak azt remélem, hogy akitől kaptam, annak már nem ronthatom el.

A nagy helyzet az, hogy meg kéne szokni a gondolatot, hogy ha a Ferences helyett Roxfortba jártam volna, akkor se én lettem volna Hermione. A jókor jó helyen jó embernek levést nem lehet, sajnos, erőltetni.

Jaj de rossz volt ma álmodni...

Asmáéknál voltunk, és neki még megvolt a Mirci macskája, nekem meg ott volt Atom, aki egyszerre volt nyuszi és kiscica. Mindenesetre egyszer csak mindkét állat kivetette magát az ablakon, öt méterrel lejjebb egy üvegház tetején landoltak, majd eltűntek. Hirtelen németjuhászok jelentek meg, és utánuk vetették magukat.

Létfontosságú, hogy a gyűjteményeket gondozó-ho-ho-hó... személyzet megfelelő k-k-k-képzést k-k-k-k-k-kapjon a rá leskeleledő veszélyekről, úgy mint tornádócunamihurrikán...lá-lá-lé (hukk)... lá-lá-lá-lá-lé (hukk)...veszélyes az út (ja, csak itt jönne a - HUKK!) hazafelé...

Avagy dolmándi levendula-citromfű-mentapálinka a múzeumban.