Angyalok

Lehet, hogy nem szabad elmondani, lehet, hogy megcsinálni se szabadna, nem tudom, nem vagyok angyalógiai szakértő. Csak azt remélem, hogy akitől kaptam, annak már nem ronthatom el.

Kaptam egy felajánlást, miszerint holnap este 21:30-kor az angyalok megjelennek nálam. Na de ezek nem csak úgy bejövősek, szárnycsapkodósak és sütiillatúak, akik kacagva hintáznak a csilláron és pufók arcocskájukon csak arra a pillanatra érződik gödröcskét mélyítő feszültség, amíg megpendül az arany íjhúr... Nem, ezeket be kell édesgetni, mindenféle kellékeket tárolni otthon, amiknek részét képezi a három kívánság is. Glupp. Borítékban. Lezárva.

Nem szoktam bedőlni a hülyeségeknek, akitől köremailt kapok, általában automatikusan letiltom, de ez valamiért más. A cécó miatt, hogy nem csak az Enviart kell nyomkodni, hanem gyertyát gyújtani és este fél tízkor kitárni az ajtót, és az üres, hideg, sötét lépcsőházba belemondani, hogy "üdvözöllek titeket nálam, angyalok, gyertek be, és hozzatok békét, boldogságot, infrastruktúrát, utakat, oktatást..." na, szóval nehéz ezt úgy végigcsinálni, hogy nem érzem hülyének magam közben. Egyrészt ez jó gyakorlat a házi narrátorom (tudjátok, aki harmadik személyben végigmeséli az életemet) kilövésére vagy legalább átmeneti szedálására, másrészt ettől valahogy komolyabbnak érződik az egész. Meg azért is, mert rendkívül széles ismeretségi köréből az illető épp engem választott be a hármas döntőbe (bár, ha belegondolok, nem túl hízelgő, hogy engem tart az egyik legszentimentálisabb, legbefolyásolhatóbb, legkevésbé magabiztos, segítségre leginkább szoruló ismerősének...).

A lényeg, hogy úgy döntöttem, megcsinálom. Nem azért, mert hátha segít - azt pontosan tudom, hogy akármit akarok elérni, azt saját magamnak kell megcsinálnom, mert a kekec agyam csak azt fogadja el eredménynek, amiért az én verejtékem hullott) - hanem mert félek, hogy elrontom a nekem küldő emberke játékát. Szerintem biztos tök jókat kívánt.

Itt jön a bökkenő. Fent részletezett okok miatt nem vágyom igazán semmire. Írjam be, hogy tanuljak meg jól franciául? De hát az nem egy angyali érintéstől száll az ember fejébe. Hogy becsüljenek meg az emberek? Hogy ne aggódjak folyton mindentől? Hogy tudjak megcsinálni egy tisztességes lótuszülést? Ne idegesítsen, ha a baráti körömben a kiesés és a behódolás között választhatok? Ezek mind az utam részei. Ha átugrom, kihagyom őket, később vissza kell térnem és megoldanom őket tisztességesen. Nem akarok "aputól" segítséget. Nem akarom, hogy ezen a szakaszon átrepítsenek. Nem akarom, hogy a tengerparton csak egy lábnyom maradjon, és az se az enyém. Ez az én életem. Egy ideig komolyan féltem attól, hogy nekem ez kifejezetten rossz lesz.

Aztán arra gondoltam, hogy szerepeket kívánok. Gésát. Nem jó, mert pénzért dugnia kell olyan pasival, akit nem is szeret. Mandarint. Nem jó, mert ő is fújás, intrika, talpnyalás és csók alapján megy felfelé. Jógit. Nem jó, nem akarok kimaradni az élet élvezetéből. Nekem egyelőre nem élvezet a csend meg az egyszerűség. Nem bírok nyugton ülni, nem bírom, ha csak a saját gondolataim zakatolnak. Tudnám, de most nem akarok arra menni. Mi az a szerep, aki önálló, egyedi, akit mindenki észrevesz? A Szabadság-szobor, bazmeg.

Végül kitaláltam olyasmiket, amikhez szerintem hozzá tudnak lökni egy kicsit az angyalok, nem konkrét dolgok, inkább semmitmondóak.

És még mindig csak két ember van, akinek továbbküldhetem, abból is az egyik pedig vonakodik. Ha valakit esetleg érdekelne, szóljon.