"Valahogy érzelmileg eltávolodtam mindentől és mindenkitől. És valójában azt kerestem azokon a sötét utcákon – az utolsó nyavalyás helyen, ahol megtalálhattam  –, hogyan tartozhatnék érzelmileg újra az emberek közé úgy, hogy közben az értelmem szabad maradjon." /Daniel Keyes - Virágot Algernonnak, fordítottam én, és Shepard bácsi segített/

Délután kipihentem az előző éjszakát, aztán elmentem táncolni. Mintha megismétlődne a kamaszkorom: szorongva téblábolok a terem szélén, és reménykedő pillantásokat lövellek a kiszemelt hímek felé (akiknek többnyire már bejáratott párjuk van). Azt nem is reméltem, hogy akkora szerencsém lesz, hogy a Csíkos (akit múlt órán megdicsértem) felkér.

Voltam én már szülinapi foghúzáson, voltam ünnepelve is úgy, hogy mintha a fogamat húzták volna, de maradandó (?), de legalábbis nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel még nem zártam szülinapot.

Tegnap volt, a huszonharmadik, és úgy kezdődött, ahogy szülinapnak nem volna szabad: korán keléssel. Mit csináljak, órám volt. Direkt hazamentünk az afterpartyról (no offense, nem azért, mintha nem lettetek volna érdekesek, de túl sokan voltunk ahhoz, hogy nekiálljak kimazsolázni a sok kétszemélyes beszélgetésből, hogy melyik érdekel), hogy valamelyest ki tudjam aludni magam.

- De jó, hogy ez csak egy Platón-idézet! Azt hittem, az egész könyv ilyen bonyolult - mondta megkönnyebülten Maitai a Virágot Algernonnak bevezetőjének elolvasása után.

Utolsó napunkra maradt a vallási rész: a Szent Vitus és a zsidónegyed. Előbbiben sokkal nagyobb a harácsolás: ingyen van ugyan, de semmi, még egy névtábla sincs kiírva, arra játszva, hogy a jónép majd audioguide-ot fog kölcsönözni, amivel egyébként bemenni is soron kívül lehet. Hát abból nem esztek! Majd esetleg ha lesz magyar nyelvű is.

Így aztán megint csak laikus hülyeségeket tudnék írni a templomról, pedig elég sokat értettem a latin feliratokból, és persze kiszúrtam, melyik a Mucha-ablak. Ahogy a könyv írta: összetéveszthetetlen a stílusa.

A második napunk egy klassz reggelivel kezdődött: háromcsillagos aparthoteltől nem is vártam volna (igaz, némileg ők is bajban lehetnek az identitásukkal, mert edények például nem voltak a szobában), hogy gyümölcstállal, melegen tartott párolt zöldségekkel és camembert sajttal is készülnek a szokásos kifli-zsemle-sajt-felvágotton kívül.

Noshátakkor, ahogy megígértem... Prága!

Szombat reggel fél kilencre jöttek értem szülőkék. Rém fura volt így utazni, hárman három bőrönddel, három fogkefével és három életstílussal. Még szerencse, hogy a horkolás most is megvolt, anélkül talán már el se tudtam volna aludni.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Kifelé menet a legjobb helyen ültem: nem kellett vezetnem, belekotyoghattam a navigációba (akit, nőnemű lévén, ezentúl becézzünk Ney'tirinek), és bámészkodhattam az S-Max bálnányi ablakán.

Holnap reggel indul a Hickenberger kiscsalád Prága-túrája! Fotókat várjatok sörrel, knédlivel és... hm... na, hát nem tagadjuk meg önmagunkat. Eddig négy különböző alkoholt említettek a szülők. Viszünk csokit, sajtot, almát, a két új teámat

Végre megmondtam annak a srácnak, aki a legjobban táncol az egész csoportban, hogy ő táncol a legjobban az egész csoportban.