Ha minden igaz, egy hét múlva túlesek az első szóló fellépésemen. Vicces lesz, mert úgy vezették be: "tök mindegy, mit csinálsz, ezeknek fogalmuk sincs róla, mi az a hastánc, amit csinálsz, arról elhiszik, hogy az". Ennél azért komolyabban veszem, bár sokkal nem tudom: a tavalyi tarkanos táncot fogalmazom át egy kicsit, jó sok hullámmal, mert azt szeretem.

Azt azért el kell mondanom, mert nagyon örülök neki, hogy tegnap láttam egyik csoporttárs Glamourjában, amit a szünetben körbeálltunk, mint valami totemet, egy Stradivarius-felsőt, amin nyúl volt, effektív lógófülű, már majdnem jó, csak nem volt egészen fekete. Amikor megtudtam, hogy az Allee-ban is van Stradi bolt, le se lehetett volna fogni.

Lesz egyszer egy olyan című regényem, de legalább novellám, hogy "Szusimi kisasszony, a húsos szusiszakács". Mondd csak szépen! Gyorsabban! Na ugye!

Asszem, ma megdöntöttem az "egységnyi szövegen belül legtöbb í betűt tartalmazó fordítás" rekordját.

(Persze ezt is azért tudom, mert kénytelen voltam Nofra gépén művelni mindezt, ahol az í teljesen logikátlanul a billentyűzet jobb alsó csücskébe van eldugva.)

Nagyon vártam ezt a hétvégét, és nem tudom, mi siklott félre időközben, de nem azzal a fáradt csalódással fekszem le, amivel ilyenkor szoktam.

Kezdődött a péntekkel, amikor egy - nagykönyv szerint - láblerágásig unalmas jogórám lett volna, de hárman voltunk, és a jogász néni nagyon rendes volt, interaktívra vette, nem is gondoltam, hogy ezen a pályán gondolkozni is lehet.

Ha valaki rátüsszentene a fejemre (amit persze ne próbáljatok meg!), meglenne rajta az olasz zászló.

Akiket érdekel, hogy milyen élelmiszerek fogyasztásának köszönhető tökéletes homokóra alakom, tiszta bőröm, erős körmöm, dús hajzuhatagom és vitatható stabilitású elmeállapotom, azoknak íme a mai ebédem:

Még csak egy napja lettem bokononista, máris üzenetet kaptam God Almighty-tól.

Ez most vagy arra akarja felhívni a figyelmemet, hogy vegyem komolyan a Mátrix mondanivalóját, miszerint "Nincs kanál"...

Ma vizsgázott a kedves 1 kyuura, és ezután már csak a fekete öv jön. Bár ő maga nem tartja nagyra a mai teljesítményét, én nagyon büszke vagyok rá, ha másért nem, hát azért, hogy amióta helyrejött a válla a decemberi nagy bumm óta, szinte minden nap edzésre járt. Azért mostantól normalizálódik a helyzet. :-)

Egyrész nyöszörgés, másrészt az  előző bejegyzés kifejtése saját szavaimmal.