Beküldte Raya deBonel -
Nagyon vártam ezt a hétvégét, és nem tudom, mi siklott félre időközben, de nem azzal a fáradt csalódással fekszem le, amivel ilyenkor szoktam.
Kezdődött a péntekkel, amikor egy - nagykönyv szerint - láblerágásig unalmas jogórám lett volna, de hárman voltunk, és a jogász néni nagyon rendes volt, interaktívra vette, nem is gondoltam, hogy ezen a pályán gondolkozni is lehet.
Utána Jóanyám jött értem, megetetett, meghallgatta a legfrissebb pletykákat, majd utamra bocsátott. Fél 4-kor Auriale barátnőjének diplomakoncertjére voltunk hivatalosak. Még sose voltam a Zeneakadémián, gyönyörű volt, és ha nem akkor jött volna ki rajtam a két napja történő folyamatos 7 előtt kelés (elnézést a kőtörőktől, pékektől, konyhai dolgozóktól és buszvezetőktől), akkor nagyon élveztem is volna, így viszont nem mertem becsukni a szememet, mert abból bealvás lett volna. Nofra kezét is folyamatosan birizgáltam, amikor lekókadt a feje, van gyakorlatom horkolásmegelőzésben. A szünetben aztán kiderült, hogy ő is úgy szeret komolyzenét hallgatni, mint én...
Este pedig Olvasó SIG volt, a Virágot Algernonnak volt soron, ami engem mélyen érintett, de erről írtam már. Mindenesetre sikerült néhány gondolatot felvetnem, bár a mellettem ülő Nagyhajú többnyire rávett mindenkit, hogy nyilvánosan az ő véleményét fogadja el. A másik baj, hogy nagyon hideg volt, és ezen a meleg tea, illetve Nofra közelsége sem segített. Egy pulóver, igen, az jó lett volna, de csak kabát volt nálam. Össze is szedtem egy lightos megfázást, majd legközelebb figyelek erre.
Szombat reggel megint hajnalban keltem, mert fodrászhoz kellett mennem, ekkor követték el az olasz színű hajzatot (azóta eszembe jutott még egy hasonlat: olyan vagyok, mint az alsós farsangon a mókusjelmezem kenderkóc farka, festékszóróval pirosra fújva, de úgy, hogy helyenként kilátszik a kóc). Nem volt sok időm nekikeseredni, mert várt rám fél kiló sütőtök meg egy hosszú délutáni szunyóka. Megkértem Nofrát, hogy időben ébresszen, mert nem szeretek elkésni. Az ünnepeltet előző nap direkt megkérdeztem, hogy a kihirdetett időpontot mensás kontextusban kell-e értelmezni (ti. az időben érkező vendégek még szemtanúi lehetnek a takarításnak és a házigazdák toalettje elkészítésének, illetve befogják őket rabszolgának részesei lehetnek az ennivalók megalkotásának is), vagy vegyem komolyan. Ehhez képest 10 perccel a buli hivatalos kezdete után még a Lego kiállítást szemléltük a Duna Plazában, és még így is sikerült orrhosszal elsőnek érkezni, de olyan Cyranóssal. Mindenesetre jó volt, kaptunk enni, játszottunk Bakost meg minden. Ja, és életemben először olyan fiktív definíciót tudtam írni egy szóra, amit hárman elhittek.
Éjjel kettőkor értünk haza, ami mindjárt éjjel hárommá avanzsált. Négykor kerültünk ágyba, és tízig aludtunk. Nagyon hálás voltam az életnek és belém bújt a kisördög, de azt hiszem, az én kis világomban talán csak Atom bánná, ha ez minden reggel ismétlődne.
Aztán a nagycsalád ünnepelte Jóanyám névnapját és főleg engem, volt megint terülj-terülj malackám (ez az az össznépi játék, amikor mindenki annyi aperitifet iszik, amennyitől elveszti a kontrollt, aztán annyi zabál, hogy utána kénytelen lefeküdni egy kicsit), ajándékok, kivételesen jó beszélgetések, majd angolos távozás NLB-ékhez, ahol pont lelkendeztek az éppen megnézett Thank You for Smokingról, majd megnéztük az érthetetlenül túlértékelt Bombák földjént.
Most pedig vár a Trados letöltése és egy kis cüccögés EU-fordítók módjára...
...de előtte még álljon itt pedáns természetem (nem röhög) bizonyítékaként, hogy mit kaptam, meg hogy mit ettünk:
Zellerkrémleves, zöldségleves, rántott sertés, rántott borjú, rántott pulyka, rántott karfiol, rántott camambert, álfonya, igazi mexikói zőccség, krumplipüré, sült krumpli, görög saláta, maradék vőlegénytorta, kedvenc meggy-mák-rizs-baracklekvár parfétortám, sajtos süti, bögrés diós...
...és kaptam Karafiáth-könyvet, balettcipőt, lila üvegtányérokat és bögréket, öko-bambusz backgammont, átugrálós solitaire-t és kínai sakkot, két cserepes virágot, muffin- és kuglófformát receptekkel, egy nyakláncot fülbevalóval, Dolák-Saly: Agyatlantisz című könyvét, és még valószínűleg kapok egy szép táskát Kacornak.
És persze ez a rokonság is elsütötte a poénokat a nyúlpaprikással, he-he.