Rájöttem, hogy lehet még fokozni a tegnapi zöldséges bulit, mégpedig négy, olajban előbb hirtelen sütött, majd a leégést megakadályozandó párolt ananászszelettel, amelyre gondos kezek reszelt fokhagymát, sót, borsot, cayenne-t, köményt, curryt és fahéjat (ne kérdezzétek, miért pont ezeket, így ugrottak be) szórtak.

Ha azt vesszük, hogy a fahéj, az ananász, illetve a csípős fűszerek eleve zsírégetők, ez a fogás igazi anti-kalóriabomba. Persze Nofra kitunkolta az olajat kenyérrel, hogy azért a hasnak is adva legyen.

Újabban nagyon fura lett a barátság. Olyan dologgá, ami, ha némi önző vívódás után is, de megéri, hogy kihagyjak egy hastáncot, meg azt is, hogy a ropogósra tisztítólégzett tüdőcskémet finoman belepje a Mélypont füstje. Olyan öleléssé, ahol az ember kicsit védve van a világ elől, és eszébe jut például, hogy a Csendesben azt a plafonon lógó hintakacsát látta már valahol, egy mesekönyvben, ahol medvék igyekeztek vendégségbe ejtőernyővel, egy nápolyi-keresztmetszetű falon át.

...egy olyan nap után, ami kezdődött a tegnapi hajcihőből adódó szájszárazsággal, a reggelre havat hozó őrült időjárás álmot forgató indukciójával, ami ellen a behúzott függöny nem véd, csak az első percben rám terített köntös, folytatódott a lentebb részletezett kontrasztív nyelvészettel, ebéd gyanánt egy fél répával és három almával, súlyosbítva ezt két spanyol fordítással, ahol majd felrobbantam, hogy még ahol nem érzem magam alapjáraton hülyének, amiért egy szóra nem tudok négy hispán megfelelőt, még ott is hülye vagyok, mert nem találom el még hatodszorra se az elvárt magyar szinonimát

Ha éltetek még unalmas órát. Fél órán keresztül taglaltuk csak azt, hogy mikor vonatkozik egy mondat általánosságra, és mikor egy konkrét tárgyra (meglepő módon: alanyi és tárgyas ragozás szerint történik). Aztán áttértünk a mondatelemzésre, és ugyanazt a kérdést vettük elő, aminél Frédi megállított a magyar érettségin, hogy márpedig aki tudja, hogy a "házunk alatt folyó patak" szókapcsolatban a folyónak azért lehet helyhatározója, mert igenév, az kapjon most azonnal ötöst, és egyébként is nagyon menni kéne már, mert csúszásban vagyunk, na szóval ezt tárgyaltuk.

Szombaton voltam Typhoonéknál KonyhaSIG-elni, de a Knar-gyerekek Wii iránti könyörgései végül a nászúti videó megtekintésébe torkolltak (értsd: történjen már valami azzal a tévével, ami indokolja, hogy ne játsszanak rajta pingpongot!). Typhoon úgy szokott videózni, hogy közben kommentálja (illusztráció: a képen egy elefánt látható. "Ez itt egy elefánt" - mondja Typhoon. "Éppen áll." Ha nagyon sokáig veszi az elefántot, esetleg még azt is hozzáteszi: "Nagy, szürke és ráncos.").

Ha írásjel lennék, hármaspont lennék.

A Fressnapfban mindig kifelé fordítom a kajás zacskót, hogy mindenki lássa: nyuszim van. (A rasszista disznók tegnap akciózták az ugyanolyan márkájút - na de hörcsögöknek!!)

Ezt bírom ebben a világban: az utcán eszméletlenül fetrengő ember mellett elmennek, de a lógó cipőfűzőre mindenki, tényleg mindenki figyelmeztet.

Olyan ez, mint a törülköző: ha vagy annyira civilizált tagja a társadalomnak, hogy csak ennyi veled a bibi, akkor még megérdemled, hogy megvédjenek az orra bukástól. Bár én még soha, egyetlenegyszer sem estem el kikötődött fűző miatt, és nem is ismerek olyat, akivel ez előfordult volna.

Rájöttem, hogy R.-rel szemben furmányosnak kell lenni, mert gyors, HP-val szemben gyorsnak, mert erős, D-vel szemben pedig erősnek, mert furmányos.

Kezdődött azzal, ahogy Nick óráján a Harley-król szóló cikket fordítottuk angolra. Csodajármű=wonderbike? superbike? special bike? different bike?

Ez utóbbi, a "más" bicikli, egészen más jelentést kapott, miután megbeszéltük, hogy a "clad in leather" mégsem durva, bőrzekés motorosokat jelent, hanem inkább a testhez simulósabb fajtát, a "parade" pedig nem a legjobb szó az alsóörsi találkozó felvonulásának érzékeltetésére...

Néhány napja felturbózott álmokat látok, egy éjszaka négyet-ötöt is, és a többségére emlékszem. Most volt soron az, hogy engem gyilkoltak meg.

Egy erdőben voltam, és szembejött egy szarvas. Inkább plüssállatra emlékeztetett, de fehérjetartalma egyértelmű volt. Lelőttem, majd mellétérdeltem, és elkezdtem az indiános olvasmányaimból és az Avatarból összemixelt bocsánatkérő rítust. A szarvas egyszer csak indián férfivá változott, feléledt, és beszélgetésbe kezdtünk. Nem vettem észre, hogy közben kést vesz elő. Végül azért megöltem, de ő hozzátette:
- Már úgyis késő.