Beküldte Raya deBonel -
Néhány napja felturbózott álmokat látok, egy éjszaka négyet-ötöt is, és a többségére emlékszem. Most volt soron az, hogy engem gyilkoltak meg.
Egy erdőben voltam, és szembejött egy szarvas. Inkább plüssállatra emlékeztetett, de fehérjetartalma egyértelmű volt. Lelőttem, majd mellétérdeltem, és elkezdtem az indiános olvasmányaimból és az Avatarból összemixelt bocsánatkérő rítust. A szarvas egyszer csak indián férfivá változott, feléledt, és beszélgetésbe kezdtünk. Nem vettem észre, hogy közben kést vesz elő. Végül azért megöltem, de ő hozzátette:
- Már úgyis késő.
Ekkor húzta ki a hasamból a kést. A rekeszizmomtól egészen a köldökömig végigvágta, és amikor belenyúltam a vágásba, hogy megnézzem, milyen mély, eltűntek benne az ujjaim. Vérzett, mint az istennyila, de úgy tűnt, azért nem fogok azonnal meghalni. Lefeküdtem (az itthoni ágyamra, ez a röhej, egyenesen az erdőből), és elaludtam, nagyon vigyázva, hogy a szétvágott rész ne feszüljön meg. Amin utólag igazán röhögtem, az az volt, hogy álmomban is elgondolkoztam rajta, nem kéne-e inkább bemenni az ügyeletre és összevarratni, mert amikor gyerekkoromban a Balaton menti köveken vágtam meg az oldalamat, az is nagyon csúnyán hegesedett össze.
Mindenesetre reggel felébredtem, és éltem, a seb összeforrt, a vérzés is elállt, de éreztem, hogy belül azért nincsenek rendben a dolgok. A tükör előtt állva lemostam magamról a vért, aztán elmentem -tesiórára. Vigyáztam ott is, de azért futni kellett, meg egyéb mozgásokat is végeztünk, és kis részeken felnyílt a sebem.
Az álom végefelé rájöttem, hogy hát nekem nincs is hasi sebem, de az a lényeg, hogy odáig mindent nagyon óvatosan csináltam, mintha nem tudnám, pontosan meddig mehetek el, mennyit bír még ki az az ÁLLAPOT, ami rám van kényszerítve. Voltak máskor is ilyen álmaim, a robbantós például, amikor a házunk tele volt nitróval és tudtam, hogy ha elesek vagy nekiütközök valaminek, akkor robban. Ilyenkor sokkal kevesebbet merek megtenni, mint amennyit lehetne. Talán ez az értelme az egésznek.