Beküldte Raya deBonel -
Utolsó napunkra maradt a vallási rész: a Szent Vitus és a zsidónegyed. Előbbiben sokkal nagyobb a harácsolás: ingyen van ugyan, de semmi, még egy névtábla sincs kiírva, arra játszva, hogy a jónép majd audioguide-ot fog kölcsönözni, amivel egyébként bemenni is soron kívül lehet. Hát abból nem esztek! Majd esetleg ha lesz magyar nyelvű is.
Így aztán megint csak laikus hülyeségeket tudnék írni a templomról, pedig elég sokat értettem a latin feliratokból, és persze kiszúrtam, melyik a Mucha-ablak. Ahogy a könyv írta: összetéveszthetetlen a stílusa.
Ez például nem az.
Mint ahogy ezek sem.
Ez meg csak félig ablak. Nem holmi Parmigianinóval állunk szemben, aki mindent félbehagyott!
Igen, eltaláltátok, ez az. A színek, az alakok, minden Muchát idézi. Sajnos ez is Cirillt és Metódot ábrázolja.
Láttunk igazi restaurátort is, mondjuk csak egy csempén dolgozott, de ez is valami. Egyébként nem csoda, hogy szegény templom hatszáz évig épült: most is a Layher cég sátrai vannak felállítva.
Ezt csak azért, hogy lássátok: azért volt jó időnk is. Minden városban kapok egy napot, amikor kék ég alatt fényképezhetek. Ne tévesszen meg senkit a napsütés: irdatlan hideg volt, fújt a szél, és később még a hó is szakadni kezdett.
Ez pedig itt alant a Parizská, vagyis a zsidónegyed (illetve egész Prága) Andrássy útja. Louis Vuitton, Fabergé, Prada, pont, mint itthon. Láttunk egy öltönyös fickót egyik kezében fehér virágcsokorral, másikban Dior zacsival.
Végül pedig: Kafka az Arctalan Bürokrácián lovagol (és győz).
A zsinagógákba nem mentünk be, sajnos, mert itt is egyszerre hat látványosságra lehetett csak jegyet venni, annyi időnk meg már nem volt. Én, ha megint mennék, ezúttal vinnék magammal egy zsidót. Tök jó volt Ányával nézegetni Rómában ezeket.
Indulás előtt még aranyosan megebédeltünk (az eper-, ananász- és almaléből, illetve mandulaszirupból álló koktélom, az avokádólevesem és a Hot Love-om (ez egy helyi Banana Split-verzió, azaz minden étteremben kapható fagyikehely, lényegében forró málna vaníliafagyival) látványától inkább megkíméllek titeket), aztán beültünk a bálnába ésss! Én vezettem, és az hagyján, hogy neveltem a BMW-seket, de még a Tempomatot is kipróbáltam! Hát az aztán jó játék. Csak indexelni meg kormányozni kell, a lábaimmal akár képet is festhetnék közben, ha ezt nem tehetném meg amúgy kézzel is, de nem teszem. Mindenesetre az út legnagyobb részében azért saját erőből mentem, nehogy elaludjak. Navi folyamatosan beszólt, ha átléptem a 140-et, egy idő után már ugyanúgy kerülni igyekeztem, mint általában minden rám szólást.
Próbáltam Karmát venni (ez egy cseh kávés sör), de nem sikerült. Hüpp.
Végezetül egy kép: a Táncoló ház, avagy Ginger és Fred. Ilyen márkájú limonádét hoztam Nofrának, hátha ízlik neki. Újabban nagyon gyömbér-fan.
