Pascal

Tegnap jó volt a vívás. Nagyrészt Mitsoura Lei Toi című számát zümmögtem közben, amíg rá nem jöttem, hogy ha a tökéletes roma kiejtésre koncentrálok, akkor nehezebben nyerek, vagy egyáltalán nem is.

Még csak nemrég ismerkedtem meg P.-vel ("...oké", mondtam meglepetésemben, miután bemutatkozott), de máris szimpatikus lett. Főleg azért, mert miután (lei toi, le diri-dirirí ledo-ó-le-lééé) megvertem, annyit mondott: "Nem tudtalak megverni. Még egyszer!". Nem megsértődött, hanem szeretett volna győzni. Másodszor se sikerült neki. Az tetszett, hogy olyan férfiasan volt csalódott. Megkérdeztem, mióta vív. Október óta. Ja, kérem, vannak még nagyot álmodók.

I. pedig közölte, hogy a lelkébe gyalogoltam azzal, hogy olyan vele vívni, mint egy medvével birkózni (pedig csupa kedvességből mondtam: méretéhez képest korántsem annyira medve, mint R. vagy L, akiknél frankón meg szokott fájdulni a csuklóm), mert ő szeretne inkább pillangó lenni.

Érdekes népség ezek a vívók.