Beküldte Raya deBonel -
Valentin-nap van, és én ezt szeretem. Ugyan lehetett valami előérzetem, mert igazából tegnap éreztem úgy, hogy ünnepelünk: moziban voltunk (Doctor Parnassus - egyszer nézhető, de a Monty Python-kötődés és Heath Ledger miatt nem lehetett kihagyni), császkáltunk a "felfázó ellentéte" állatboltban, a kedves eladó megmutatta, hogyan váltanak színt a kaméleonok (említettem már, hogy a szerelmesekkel mindenkinek kedvesnek kéne lennie?), és elmondta, hogy azért váltak el ágytól-asztaltól, mert agresszívak, főztem (currys-kókusztejes halat, amire most nem akarok gondolni, hogy ki adta az ötletet, végülis csináltam már ilyet korábban is), aztán megnéztük az Emmanuelle-t, este pedig jöttek az angyalok. Jelentem, még megvagyunk, csak mindketten - főleg Nofra - rettenetesen szentimentális hangulatba kerültünk.
Ma reggel okoslány-stílusú ajándékot kaptam (szívecske meg ájlávjú, de olyan mértékben giccses, hogy akár az egész ünnep fricskájaként is felfogható), aztán változatos semmittevésekkel telt a nap. Az ötórai tea nálunk gyömbérből készül (tegnap vettünk egy kisebb, negyven dekás darabot a halhoz)... de nem is akarom annyival tovább szőni, mert itt megáll az egész ünnepi jókedvem.
Éreztem én, hogy nem hiába nem érzem én ezt barátságnak. Jön a szél, jön Mary Poppins, változnak az idők. Aki még e blog hasábjain is deklarálta hozzám fűződő kapcsolatát, szépen elmegy szombat este szórakozni Sith mesterével, csatolt részek inkluzív, és egy árva szót se szólnak róla. Ja, és a bejegyzés címe az, hogy kinek mennyire kell coolnak lennie.
Tisztában vagyok vele, hogy az utóbbi időben - pont a Mary Poppins-szindróma miatt - nagyjából úgy viselkedtem, amit Samtelen "fatehénnek" mondana, nyárspolgári erkölcseim lázadozása miatt. Mivel ez már kezdett a züllés rovására menni, úgy döntöttem, elfogadom, elhiszem a mesét, és megpróbálom megőrizni, amit ebben az egész falkában jónak tartottam. De hát most már azt se tudom, hogy van-e ebben bármi jó is. Megint megkaptam azt a pofont, amit kamaszkoromban (szart se érnek a belső értékeid, ha nem csomagolod őket jó seggbe és villantós topba), csak most már a szépség se elég. Valami olyan tulajdonságra lenne szükség, ami nekem nincs, vagy inkább valami olyannak a hiányára, ami van. Sajnálom, added or modified, but not truncated. És azt is tudom, hogy az illetőnek feláll a szőr a hátán attól, ha egy nő mindenáron bulizni akar vele menni, de azt hittem, hogyha további szolgáltatásaira nem tartok igényt, akkor ez nem zavarja. Nagyon-nagyon csalódtam, rossz kedvem van, és nem tudom, mi lesz ebből. Persze azért megyünk majd Rózsába, keep the facade, és most mondom, akárhová mentek, nem fogtok tőlem szabadulni. Majd meglátjátok, milyen az angyalokkal turbózott Maitai.