Projektek

Tudósítás a karácsonyfa alól

Igen, muszáj volt bekapcsolni a laptopot, a részleteket inkább hagyjuk. Illetve majd később.

A délelőttöt Jóanyámnál töltöttem, aki, szegény, önhibáján kívül csatlakozotta BKP-hoz (Bandzsi Karácsonyfa Projekt), mert bár gyönyörű fát vett, befaragni nagyjából 70 fokban sikerült. A csúcsdíszt inkább nem tettem rá, az ötlött fel bennem, hogy inkább szélkakast kéne.

Obligát rántott pontyot ettünk hagymás krumplisalátával, aztán ünnepélyesen megkóstoltuk a bejglit, ami az idén a STBP (Sós Tésztájú Bejgli Projekt) keretében durva szemcsés sóval hintetett meg még liszt korában, ámde a trauma nyomait mindmáig magán viseli.

Délután ugyanezt eljátszottam Nofrával, vele a LSzK (Leveses Székelykáposzta), továbbá a VAK (Villám Alakú Karácsonyfa) projekteket futtattuk. Mindenesetre mindenki, Typhoonnal az élen, megnyugodhat: drágám pukkadásig jóllakott (nyugtázta csillogó szemmel a háziasszony). És, a félreértések elkerülése végett: az én bejglim NEM sós.

Ajándékoztunk is, persze, én egy drámaian vörös rúzst kaptam, hozzávaló szájkontúrral és körömlakkal. Magamnak meg adtam egy ejnye-bejnyét, ugyanis ez egyszer túl nehéz feladatot választottam. Tudniillik szeretek olyat adni neki ajándékba, amiért sokat kell telefonálni, nyomozni és talpalni, mert vagy nem kapható, vagy csak nem olyan színben, vagy átvehető a mucsaröcsögei raktárban. Most egy könyvet szúrtam ki, amit mohó szemekkel nézett még a Savaria Karneválon. Pechemre a kiadó megszűnt, újranyomást nem terveznek, a könyv még antikváriumban sincs sehol. Egyetlen reményem volt: egy webáruház. Két napig hívogattam és levélbombáztam őket, de nem reagáltak. Végül kedden sikerült egy szimpatikus úriembernek lecsendesítenie őrjöngő haragomat felvilágosítania, hogy ha ez karácsonyi ajándék lesz, akkor keressek valami mást. B terv a laposüveg volt, amiből persze megint egy olyan méretre vágyott a drága, ami nem létezik (kicsi, négyzet alakú). Úgy döntöttem, ezen nem pofozok sokat, megveszem a legkisebbet, amit találok. Végül ez lett, bár először sikerült a gravírozós bácsinak egy bedobozolt fényeset kiemelnie a kiszemelt matt alól (soha vissza nem térő alkalom! igazi Maitai-ereklye! féláron megveheted az egyedi Nofra-dizájnos laposüveg fényes párját! csak meg kell találni a boltot...), de másodszor már a felügyeletemmel zajlott a művelet. Ugyan a gravírozó tett még egy kísérletet ("Milyen név ez a Nofra?" "Ez egy anagramma, nézd, így jön ki..." "Ja, azt hittem, ez lánynév." "Buktad, apukám, van pasim." - na jó, az utolsót csak gondoltam) a két szerelmes szív tiszta búzájának ocsúval szennyezésére, ám nem járt sikerrel. Szóval a kedves egy névre szóló mobil butykost kapott.

Azért itthon sem maradt el a karácsonyi hal. A Happy Aquarium nem pihen... Ennyit arról, miért kellett feltétlenül bekapcsolnom a gépet.

Na és most, ha valaki még az ünnepek alatt olvassa ezt, akkor az utolsó mondat után sürgősen zárja be az ablakot, kapcsolja ki a gépet, és húzzon vissza sürgősen forralt bort inni, bejglit zabálni, és túrja át még egyszer a csomipapír-halmot, hátha van még ott valami!